Margarin ?! Ugyan mitől lenne egészséges eggy teljesen mesterséges éttermék ???
Eggy  bő évszázadon át fárasztottak és gyılkoltak bennünket ezekkel a kórkeltő torzadolajokkal.

Szinte hihetetlen, hogy Paul Sabatier a hydrogenizátor (Sz.) Nobel-díjat kapott az egészségvesztő, hájrontó tevékenységéért. No persze akkor talán még nem tudhatták, milyen káros…

A hájak tömegének hydrogenizátora, a zsírtelítő (Sz.) azonban már egy német föltaláló, Wilhelm Normann volt, aki 1901-től ipari méretűvé tette a torz(ad)olajok (Sz.) gyártását.
Megjegyzendő, hogy az első igazi zsírtorzító (Sz.) Hippolyte Mège-Mouriès volt, a faggyúvajító (Sz.), aki III. Napoleon császár kívánságára vajat, azazhogy vajszerű anyagot állított elő marhafaggyúból a francia sereg számára, melyet oleomargarine-nak nevezett. Innen a „margarin” név is! Mi nevezhetnénk magyarul Mège-Mouriès [meg-murié] „meg-murgyé” termékét, a hájátalakítás-hájkorcsítás korai torzszülöttjét faggyúvajnak (Sz.). No ez még nem volt oly rettentő gólemháj, azazhogy hájgólem, mint a tömeggyilkos utódai. Az első „tisztán” torzolaj-termék (Sz.) a Crisco volt 1911-ben a piacon, mely 1912-ben már saját szakácskönyv(é)vel is hirdette hízó-hájzó, álvajzó torzszülöttét.

A Crisco hydrogénezett gyapotmag-olaj volt.
Ezt csak 2000-es években bírálták fölül és csökkentették benne a transz-zsírokat.

A margarin Magyarországon csaknem 4 évtizeden át hirdettetett hamisan a vajnál is egészségesebb modern zsiradéknak. Itt az idő leszámolni e gyilkos hazugsággal ! A margarin modern meg mérgező ! – Ezért : Mielőbb… Betiltandó !

A margarin helyesebben a mérgerin a 20. század élelmiszeriparának eggyik vezérhazugsága.

De miből is lessz a telített torzazsír ? Hajlékonyabb, folyékonyabb olajokból.
A növényi olajok egy része évelő növényekből – leginkább szója, repce, napraforgó meg gyapotmagolajból – a másik pedig fák termésének olajából – kókusz-, pálma meg olívaolajból – kerül ki.

A margarinnal kapcsolatos gondok sorában az adalékanyagok is ott sorakoznak…

Ilyen pl. az E202 azaz a kálium-szorbát.

A szorbátok (pl. kálium-szorbát E202) a szorbinsav sói, amelyeket tartósítószerként használnak ételekben, italokban, mint a bor, sajt, péksütemények, szárított hús(ok), gyümölcsök. A szorbátok használatának alapja az, hogy gátolják az élesztő-, penész- és bizonyos baktériumok szaporodását, meghosszabbítva a termékek eltarthatóságát, különösen savas közegben (pH < 6,5). Természetben a berkenyék gyümölcsében található meg. Innen a neve is, azazhogy a berkenye latin sorbus [ejt : szorbusz ] nevéből. Vízben jól oldódik. Kozmetikumokban újabban gyakran helyettesíti a parabéneket is. 

• Kálium-szorbát (E202): A leggyakoribb forma, madárberkenye gyümölcséből származik.
• Nátrium-szorbát (E201): Élelmiszer-adalékanyagként korlátozottan vagy tiltott az EU-ban a lehetséges genotoxikus hatásai miatt.
• Kalcium-szorbát (E203): Veszélytelennek számít, de ritkán okozhat intoleranciát. 

A szorbátok főbb jellemzői és fölhasználása :

• Tartósítás: Gátolja a mikroorganizmusok növekedését, így megakadályozza a romlást.
• Savas közegben hatékony: A legjobb hatást savas élelmiszerekben (pl. bor, gyümölcs, savanyúság) fejti ki.
• Borászat: Stabilizálja a bort, megakadályozza a cukor erjedését, különösen édesítés után (borstabilizáló).
• Kozmetikumok: Tartósítószerként, gyakran a parabének helyett.
• Oldódás: Vízben és zsírban is jól oldódik, elősegítve a könnyű felhasználást.
• Mellékhatás (borban): Hosszú tárolás esetén a borban „szorbátbomlás” következhet be, ami jellegzetes, muskátliszagot okozhat (ezért kell a pontos adagolás), és a baktériumok ellen nem véd, csak a kéndioxid (SO2). 
• Ajánlott olvasmány :

Torzazsírsav – Torzolajsav a zsírsavak transzvesztitája

Megjelent a MONy 2020/1. számában. Magyar Orvosi Nyelv 2020/1. :

Torzazsírsav – Torzolajsav

a zsírsavak transzvesztitája

A tömegétkezdék befülledt olajsütőiben punnyadva tobzódó roncsolajok, roncs(a)-zsírok, meg bennük a roncs(a)-zsírsavak vagy ınkább torzazsírsavak (transz-zsírsavak) rendkívüli módon rontják életkilátásainkat. Ezekhez adódik még az évtizedeken át hazudva hirdetett – ma már tudottan kétes egészségességű – művajak rengetege. Butítanak is, rákkeltőek is, meg ondórontóak, minthogy roncsolják az ondósejtjeinket, így a termékenységünket is. (A „Termő-Meddő” (Fertil Steril) lap egy tanulmányában már egy évtizede igazolta és hírlelte is ezt.[1])

A leggyakoribb roncsazsírsav az elaidinsav (olaj-mint-sav), a „torzolajsav” avagy a „roncsolajsav” a telítetlen olajsavból (oleinsavból) képződik olajban való (túl) sokszori sütéskor, vagy szándékolt ipari átalakításkor, pl. margarinosításkor. Az olajban való sütés(ek) számával gyakorbodva korcsul „korcs( )olajsav”-vá. A „roncsolajsav” szójátéka e gyilkos háj roncsoló képességével is igen beszédes. Valójában a „torzolajsav” jobban jelzi e szerkezeti különbséget, melyet a transz-zsírsavak szótorzából magyarítottam a létrehozás roncsolóan gyötrelmes elvén. Ez utóbbi bevett „transzvesztita” szó-khimaira tükörfordítottan az angol trans fatty acid kifejezés korcsa.

A természetes olajokkal szemben a zsírszerű( szerkezetű)vé váló torz olajokra összegképletük alapján illik az „olajsav”, de szerkezeti képletük és térbelileg is valósághű modelljeik képe alapján a „zsírsav” név is. Minthogy természetellenes és káros, mi több nyomorító gyilkos anyagok, így méltán illik a „roncs-”, a „torz-”, vagy a „korcs-” előtag is neveikbe.

Az olajsav (oleinsav) természetes térdes, vagy képletesebben talán inkább „derekas” hajlatú „cisz” alakja a kettős, avagy a telítetlen kötését nem rejtegeti, hanem a hájpálcika tisztes töretésében is büszkén viseli.

A telítetlen olajsavból (oleinsavból) képződik ipari átalakításkor, mint pl. margarinosításkor, vagy sokszori sütéskor a legközönségesebb roncsazsírsav, láthatóan torzazsírsav, a „torzolajsav” (elaidinsav), a „roncsolajsav” …

A gombóc-modellen vagy bogyó(s)modellen (Sz.) a zűr maga a göcs, az enyhe töretés a szénlánc közepén, mely egészségesetben a lánc éles hajlását adja, itt azonban, mint egy rossz ficam jelentkezik. Nevezhető ez alapján akár „göcs(ös)olajsav”-nak vagy „olajgöcs(ös)sav”-nak is, de bizony még „olajficamsav”-nak is… Az anglomán gólemi szókorcsokhoz képest ezek persze mind csak bájos szelíd szócsibék.

A elaidinsav vagy „göcs(ös)olajsav” az olajsav mesterséges változata, idegenkedőn transz-zsírsava, következésképpen a (szív)gyilkos változata.

A torzolajak bűnjegyzéke megdöbbentően hosszú… A zabolá(za)tlan multikulti mindannyiunkat mérgez a hulladételeivel. No persze: „Mindenki maga dönt !” Állítólag… Szabad világban élünk.
A kérdés csak az, hogy tudjuk-e egyáltalán, mit eszünk, vagy hogy mit etetnek meg velünk?!

Nyáry Szabó László

[1] Fertil Steril. 2011 Apr;95(5):1794-7. doi: 10.1016/j.fertnstert.2010.10.039. Epub 2010 Nov 11.

Trans-fatty acid levels in sperm are associated with sperm concentration among men from an infertility clinic. Chavarro JE, Furtado J, Toth TL, Ford J, Keller M, Campos H, Hauser R.

Tardy, Anne-Laure; Morio, Béatrice; Chardigny, Jean-Michel; Malpuech-Brugère, Corinne (2011). „Ruminant and industrial sources of trans-fat and cardiovascular and diabetic diseases”. Nutrition Research Reviews. 24 (1): 111–7. doi:10.1017/S0954422411000011. PMID 21320382.

Olvasói vélesz :

Juj, ezek az erőltetetten visszamagyarosított szavak! 

A Mèges-Mouriès helyes kiejtése egyébként meezs-muriesz. 

Sajnos a francia helyesírás és a helyes kiejtés ugyanolyan kacifántos mint az angol, de én az angolt sohasem fogom tudni már megszokni…..a francia kiejtés egy fokkal azért „közelebb” áll a latinhoz.

Viszont-válaszom :

Éppen a francigány (indeuróp) nyelvek közötti áthallással tréfálódzom :

Ím a mérgerin francoskodó neve lehet „meg-murgyé(sz)” is !

A A margarin mérgező – Betiltandó ! bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.

Jó néhány alapanyagunk hiánya mélyít(het)i a búbajt.
Ezeknek a pótlása meg enyhíti, de gyógyítja is e bajt…

A D-vitamin, a trüptofán aminosav, a parajsav vagy folsav (B9-vitamin), meg az az ómega-3-hájsavak avagy a hájkunkorsavak sikeresen gyógyítják a búbajt.

Ajánlott olvasmányok :

Az ómega-3-hájsavak avagy a hájkunkorsavak

A A búbaj embervegytana bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.

A ma „Desault-kötés” (vagy nagyon ritkán „Velpeau-kötés”) néven emlegetett gyógymód – amely többnyire a sérült váll rögzítését célozta – illő(bb)en, magyarul is remekül kimondható :

vállgyám-kötés, vagy egyszerűbben csak váll-gyám ! A váll-gyám általánosabb használatra is alkalmas. Nem kell kötésként értelmezni, elég, ha csak támogató, gyámolító rögzítés.

Az évezredes kéztartási hagyományok hiedelme ellenében is fölmerült, hogy a Napoleonnal azonosított kéztartás is egy nehezen gyógyuló korábbi vállsérülés fájdalommentesítése céljából lett olyan „természetes”. Íme : 

Ha ókori hagyomány fölelevenítése és kultúrfölény hangsúlyozása lenne is ez a kartartás, annyi bizonyos, hogy vállfájdalmak csökkentésére vagy szűntetésére is kiválóan alkalmas…

Akad persze sok más is a történelemben, aki hasonlóképpen hordotta meg tartotta a karját,
de persze ennek az oka némelyest homályos, kétséges…

A vállforgabőnye a „rotátor köpeny” magyarul… a váll kifelé forgatását bıztosító ızmok tapadására… a váll hanyantása / hanyıntása támogatásában neve lehet vállhanyabőnye, vállhanyı(nta)bőnye, vállhanyıntó bőnye; de vastagsága okán talán nem is „bőnye”, hanem már bónya: vállforgabónya, vállhanyabónya. Sérülése, részleges szakadása, a vállforgabónya rongya vagy vállhanyabónya rongya idősebb férfıakban gyakori(bb) … Több más (törés, ficam) között erre jó a vállgyám-kötés !

A Vállgyám-kötés bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.

A gubacssav (Sz.) vagy gubacs-csersav (Sz.) betegesen idegenkedőn galluszsav régóta használt anyag. Már idősb Pliniusz leírta, hogy a rómaiak festékek készítésére használták a gubacs anyagát…

A gubacssav (Sz.) betegesen idegenkedőn galluszsav vas(III)-sóját tintaként használták „vastinta” néven, még a mesterséges (szünthetikus) szerves festékek fölfedezése előtt. Talán illőbb neve lenne ma a „(vas)gubacstinta” vagy a „gubacs-vastinta” (Sz.) A „gubacstinta” Európa leggyakrabban használt tintája volt a 12-19. században. Talán egészségesebb lenne e természetes „gubacstinta” ma is !

Ma a gubacssav (Sz.) festékek és gyógyszerek előállítására is szolgál. 
A gubacs-sav antioxüdánsként is közismert, bár ma kevéssé alkalmazzák.

Az élő sejtek ATP-termelő, azaz csihelő (energiafölszabadító) szervincéiben, a mitokhondriumokban az energiafelszabadító folyamat (oxidatív foszforiláció) során természetes módon keletkeznek peroxid- és szuperoxid gyökök. Ezeket a sejtek a saját antioxidánsaikkal hatástalanítják. Hátrányos helyzetekben –például betegség vagy állandósuló lelki feszültség (stressz) esetén – a szabad gyökök száma megnő, és a szervezet nem képes elegendő antioxüdánst termelni. Az idős meg a beteg szervezetben az antioxüdánsok mennyisége, így hatása is csökken. Érdemes hát szaporítani !

A A gubacssav – idegenkedőn galluszsav bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.

A cserszömörcéből kinyert cserzőanyagot állatbőrök cserzésére vagyis kikészítésére és tartósítására) használták. Akkor kezdett nagyobb mértékben elterjedni, amikor a tímárok a korábbi timsós eljárás helyett keleti mintákra a szattyánt és kordo(ván)t kezdték gyártani, ezekhez elengedhetetlen a szömörcesavban (Sz.) ill. szömörce(-cser)savban (Sz.) vagy idegenkedőn ellagsavban gazdag cserszömörce.

A szömörcesav (Sz.) vagy betegesen idegenkedőn ellagsav (angolkodón ellagic acid) természetes antioxüdáns, amely gyümölcsökben és zöldségekben is föllelhető.

A szömörce fájából sárga festékanyagot is nyertek, amellyel a kézműiparban kelméket festettek. A népművészek ma is használják ilyen célra. Ezért emlegetik „magyar sárgafa” képpen is.

Korjai kutatók kimutatták (2009-ben), hogy nap-védő hatása is van, vagyis védi bőrünket az ibolyántúli sugarak kártételétől. Talán ezzel a fölimeréssel függhet őssze az a régi szögedi hagyomány is, mely szerint még a törökök hozták – az Öröm Virágaként – magukkal vidékünkre a szömörcét. Leveleivel a török urak asszonyai kenegették a kezeiket illatosító gyanánt. (Ajánlott olvasmány : Tóth Béla : A köszörűs kádi Szeged, 1959)

A Szömörcesav – cserez meg véd a Naptól bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.

Az igen gután sztrókká ütött ictus jele

„Az ictus-nak sztrókká szédülése
nem több, mint
a guta angolkodó szélütése !” (Sz.)

Kezdjük hát a kórnál, magánál, a magyarra mért ütés elején :

„A sztrókká szédült ictus nem más, mint a guta(ütés) betegesen, angolkodón !” (Sz.)

A guta(ütés) Pápai Páriz Ferencznél a Pax Corporis (1690) munkájában még gutta ütés, utóbb már csak guta(ütés) …

A guta szavunk káromkodásokban (is) egészen természetes, mint „Üsse meg a guta !” Ma már jóval kevésbé „természetes” e korábbi népi szép szólások köre, de él.

A guta azaz a Guta szellemlényként is értelmezett jelenség is volt. Ennek bizonysága, hogy hozzá egészen színes népi gondolat- és szóláskincs is tartozott…
Tömörkény írásaiból idézve a világ gondjait megoldani vágyó „jelentéktelen” (fő)szereplők szélütősen világmegváltó guta-vágyaiból :

„Csak fél óra hosszáig löhetnék én guta…” (Kraszniki csata, 1916)
„Ha az ember szélütés löhetne úgy egy jó fél délután formáig, talán ezzel az erővel intézkedhetne […] ha láthatatlan hóhér löhetne, ott löhetne, ahun akar […]” (Jakab Jakab a diplomáciával, 1916) Talán erre rímöl a – Bálint Sándor által lejegyzött – szögedi szóllás is, hogy „Összehúzza magát, mint falu véginn a guta” …

Az agyi érzűr pusztíthat lassan, vagy beüthet gyorsan. A lassú hanyatlásra javasolt nevezetem a sanyarguta (Sz.), mint a ’lassan sanyarga(tó )gut(ák sorozat)a’, egyre ódonabban latinkodón a „chronicus (agyi) hypoperfusio” magyarul. Az agyi érzűr gyors beütése, mely váratlanul meg látványosan pusztíthat, az meg a szélütés, a guta ütése (Sz.). Gutaütés, mert üt a guta hamarjában…

A hajdani guta – a 30 éve még szakszövegben is elfogadott – szélütés mára sztrókká szédült, de gyakran már csak sztroggá bénult a kevésbé képzett betegek ajkán. Az 1990-es években még mérvadó Marco Mumenthaler remek Neurologia tankönyvének magyar változatában még következetesen szélütés az agy hirtelen és súlyos keringési zavara. Ifjabb orvosaink pedig még-már a latin eredetit, az ictust sem ismerik. Ennek jelentése egyébiránt éppen az, mint a mai angol divatszóé : ’ütés’, ’csapás’. Milyen érdekes ! Vajon mennyire és mire is kell nekünk a suttyó angol szleng – a mosdatlan szutyok nyomornegyedek nyelve – az örök latin nyelv helyett az orvostudományban ?

Ha valakit érdekel még, hogyan nevezték a súlyos agyérzavart és tünettanát atyáink meg öregapáink, hát ajánlom Galabárdi Zoltán könyvét: A világ rendje (1963) remek olvasmány lesz az ifjaknak magyarul átélni a hajdan tikkasztó aratások gutaütéseit :

„Majd téged is leüt egyszer a szél a lábadról, talán éppen aratáskor.” – miként a főszereplőt, aki – „[…] valami fojtó ragacsos ködben fulladozva érezte, hogy […] Hasított, tépett, zakatolt az agya, testét ólomkalodába fogta a bénultság […] Szélütés. Úgy bizony, szélütés. Egyik pillanatról a másikra… […] Úgy jött az az inatszakasztó, tompa ütés, mint tizenhétben a golyó. Valahol Galíciában… De tizenhétben háború volt ! Most béke van…” – Ím ! Lehet írni és olvasni a szél(ütés)ről ma is magyarul.

A gutának ma nincsen (elérhető) magyar irodalma. Minden idegenszívű, meg a nyomukban loholó összes honvesztő antimagyar orvos is csak „sztrók”-ként emlegeti. Sőt saját tudatlanságát palástolva még becsmérlően lesajnálólag ki is javít… a trutymó angol alnyelvi (szleng) változatra. Ez a szánalmasan eggyszerű és eggyügyű „sztrók” szó annyit jelent az angolban is, hogy ’ütés’. Csak gratulálni tudok azoknak, akik a magyar „guta(ütés)”-t, és „szélütés”-t, vagy az ugyanily értelmű latin „ictus (cerebralis)”-t a mai bugris angol alnyelv szennyes váladékára cserélték. (No persze… Szervesen illik ez a ma menő, „modern” orvosi „bazmegezés”-hez is.)

De a guta tünettana – szögediül a guta( )szele – még ennél is nehezebben adatolható a mindent elöntő idegen-ragacsos sztróg – olykor már csak sztrog – mocsarában…

Ekként magam is szinte véletlenszerűen bukkantam egy rendkívül szabatos népi szófordulatra. Irodalmi műben lobbant föl, – mint a zsarátnok lángja – bizonyára a szerző sem hitte volna soha, hogy éppen e szófordulat is „elveszett kincs”-ként bukkan föl az olvasatomban…

Akad azonban magyar kisregény is, amely a szélütésről szól, mint Galabárdi Zoltán tollából A világ rendje. Erről külön ezt méltató tanulmányomban olvashatnak.

De most a tünettan dolgában találtam valami egészen kincses eredetiségre Vérben és viharban után Egyedül a világ ellen – Wass Albert írásában.

A lebiggyedt száj, szabatosabban lefittyedt szájzug (Sz.), mint klasszikusan emlegetett guta-tünet az angolban a plakáthirdetéseken is drooping mouth [ejt: d®úping mauθ] vagy droopy cheek, kissé (félig) latinkodón meg facial droop…

A magyarban pedig… még csak nem is rémlik, hogyan emlegetnénk… magyarul.

Erre Egyedül a világ ellen – Wass Alberttől előgurul e szó-kincs !

Az öreg nagyon oda volt. Nyögött, forgolódott a vackán. Barázdás arcából kiütköztek a csontok, gyér, szürke haja izzadtságtól csapzottan lógott a homlokába.

– Mártonka – nyögte –, gyere csak, Mártonka!

Mártonka felkelt a tűz mellől, melynek lángját bámulta már hosszú idő óta. A kalibában sötét volt, csak a tűz rőt fénye pásztázta végig a barnára vénült boronafalakat. Kint nyers őszi szél verdeste a havasi estét, besüvített a fenyőgerendák között, esőnek s magányosságnak szagát hozta a tűz mellé, a végtelen, sötét hegyoldalaknak a szagát, melyekre már ránehezült az ősz.

Nagy nehezen megemelte a fejét s feléje fordította.

– Gyere közelebb, Mártonka – nyögte az öreg és megfordult kínlódva a birkabőrös vackon –, mondani akarok… sok mindent…

A fiú odahengerítette a tönköt, egészen közel az öreg mellé és leült. Öles fenyőhasábok köpködve verték a szikrát s a fény az öreg arcára esett, ahogy nehezen megemelte a fejét s feléje fordította. Olyan volt az arca, mintha fából faragták volna azt is, akár a kalibát. Szuvas,vén havasi fából, melyet eső vert, tűz kormozott s idő cserzett szíjasra, keményre.

Borzas bajusz alatt a csorba száj félig nyitva volt és lassan kínlódott a szavakkal.

– Te… tizenkét éve, ugye… hogy idevettelek… akkor négyéves voltál… azt mondották, négyéves voltál… akkor holt meg anyád… apádat két esztendővel azelőtt… a rómányok… hát azóta vagy itt… – Ami nekem vót… az neked is vót… gondodat viseltem, ahogyan tudtam… igaz ez, Mártonka?

A fiú bólintott. – Igaz, apó. Igaz. – Nekem se tellett, tudod te, sokra… hanem most ide figyelj, mert most még fontos dolgokat kell mondjak, figyelsz rám, Mártonka? … – Figyelek.

Az öreg felkönyökölt a vackon. Nyögött, melle lihegve fújta a levegőt, barázdás vén arcán gyöngyözött az izzadtság.

– Mert… én most meghalok, Mártonka… meghalok, mert úgy jött, hogy meghaljak… hát azért… ezentúl a tied lesz… ez a ház. Nem valami jó ház… de ház… […]

Nehezen jöttek a szavak, köhögés fojtotta el őket. A fiú hallgatta némán, nyugodt barna szeme a tüzet nézte, szinte közömbösen. Halál – gondolta magában és próbálta ízekre szedni a szót, hogy jobban megérthesse. De csak mozdulatlanságot érzett mögötte, nem titokzatos, csak természetes és békés mozdulatlanságot, valaminek a végét, kicsit szomorút. – Neked hagyom a hurkokat… meg a két csapdát… tudsz már velük… jobban, mint én… meg a puskát is… rossz már… de puska… […]

Megint elfogta a köhögés. Hátra hanyatlott. Kapkodott a levegő után s úgy kereste a szavakat, sietve, mint akinél már számolva vannak.

[…]

Köhögésbe fulladt a beszéd. Görcsösen köhögött, sokáig. Átfordult a vackon a fal felé, csak a vállai rázkódtak ütemesen. Nyögve, nagyot sóhajtott. Aztán elcsöndesedett.

Wass Albert – EGYEDÜL A VILÁG ELLEN (bevezetője)

E kirekesztők kegyéből kallódó remek irodalmilag is értékes, de a szélütötten haldokló leírásával immár orvostörténeti értéket is nyer.

A „csorba száj” meg a szájcsorbulat mindennapi orvosi gyakorlat szóhasználatába is érdemes kifejezés.
Csak rajtunk múlik, hogy használjuk-e. A nyelv általunk is, a mi nyelvi tudatosságunk által is alakul…

„A nyelvi tudatosság pedig a műveltség egyik alapmutatója. /
A nyelvhasználati tudatosság a szellem és a műveltség mércéje.” (Sz.)

Nyelvi műveltségünk társadalmi elismerésünket is emeli. Műveletlenségünk pedig az orvostársadalom megbecsülését is csorbítja, ahogyan a guta a szélütött szájat…

Nyáry Szabó László                      

Kelt : a szülinapomon,
amelyre Wass Albert : Egyedül a világ ellen kiskönyvét kaptam Édesanyámtól…

FORRÁS-IRODALOM

BS : Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957) – 520. oldal

G.Z. : Galabárdi Zoltán : A világ rendje (Kossuth Könyvkiadó, 1963)

G.g. : Nyáry Szabó László : Galabárdi guta-rendje – A szélütésről magyarul (digitális „kéz”-ıratban)

(Sz.) : Nyáry Szabó László / Dr. Szabó László : Szabó-szótár (máig digitális „kéz”-ıratban)

Nyáry Szabó László : Guta szédületben – A sztrókká ütött ictus (máig kéziratban)

Tömörkény István : Csata a boldogságért (novelláskötet, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981)

Nyáry Szabó László : A MAGYAR NÉPNYELV ÉS AZ ORVOSI SZÓKINCS. (Magyar Orvosi Nyelv)

Galabárdi Zoltán : A világ rendje (Kossuth Könyvkiadó, 1963)

Nyáry Szabó László : Galabárdi gutaütése – A szélütés szédületében (máig kéziratban)

Wass Albert : Vérben és viharban / Egyedül a világ ellen (Magyar Ház, Budapest, 1999)

A Szájcsorbulat – mint a guta tünete bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.

A taljánkodó malária magyarul mocsárláz !

A malária taljákodása ellen lázadok és lázítok most minden magyart magyarul.

Valószínűleg Megalexandrosz, azaz Nagy Sándor hozta el hódításai mellékes eredményeként a mocsárlázat Európába. Ezzel lassú hanyatlásnak is indította ősei klasszikus hellén, és saját hellenisztikus világát.

Ősidőkben úgy hitték, hogy a mocsarak kóros kigőzölgése okozza a mocsárlázat, váltónevén váltólázat, betegesen meghonosodott talján nevén pedig a maláriát. Olaszul „mal aria” annyit jelent, mint ‘rossz levegő’.

 A talján malaria, a ‘rossz’ jelentésű mal– és a ‘lég’ jelentésű aria szavakból állt össze. Az angolok szokott nagyzolásukban saját ó-angol ‘rossz levegő’-jüket szellőztették ki, azaz unlyft -jüket takarították el a divatosabb olasz maláriával.

A középangolban mél élő agu meg ague, [ejt : éjgjú] a közép-francia (fievre) aguë, azaz “acute (fever)” heveny láz kifejezésből (A mai franci(a) fièvre aiguë, a kései latin (febris) acūta [ejt : febrisz akúta] heveny lázából lett francossá. Gyöke a latin acūtus ‘éles’, ‘heveny’ meg a ‘láz’ jelentésű febris szavakból lett.

Csak az 1800-as évek legvégén ismerte föl Ronald Ross, Indiában élő brit orvos, hogy szúnyog csípése (és az azáltal terjedő kórokozó) terjeszti e kórt, és nem a „malária”, nem a „rossz levegő”, de még csak nem is az „unlyft”. 1902-ben orvosi Nobel-díjat is kapott szúnyogirtó indulatáért.

A terjesztő az Anopheles szúnyogrend számos tagja. A vérszomjas rend 460 tagjából több, mint 100 faj képes terjeszteni az emberi mocsárláz, azaz a malária kórokozóját, de csak 30–40 faj az, amely rendszeresen terjeszti azt.

A mesterkélten fabrikált görög (rendszertani) név jelentése: „haszontalan”!
A görög αν (an) fosztóképzőt követő όφελος (ophelosz) jelentése ‘haszon’.

A mi kis kárpát-medencei „Haszontalan pöttyöstollú”-nk (Anopheles maculipennis-ünk) nálunk is sok kárt okozott, míg a kórokozót nem sikerült hazánkból kitakarítani a szúnyog brutális (DDT-s) irtásával. Azóta is isszuk (pl. a hazai tejben) a DDT-t. Akad persze ország, ahol ennél sokkal többet is lenyelnek… Mocsárláz helyett – modern világ – itt a rákkeltő méreg!

A legsúlyosabban fertőzött területeken az Anopheles gambiae a fő vérszívó. Főszerepet visz máig is a mocsárlázlények (Plasmodium) leghírhedettebb tagjának, a „Sarlós mocsárlázlény”-nek (Plasmodium falciparum) terjesztésében, ezzel évente körülbelül egy millió (két-három magyar megyényi) ember halálát okozva a világon.

Sarlós mocsárlázlény – évente egy millió halálos áldozat! És a döbbenetes történet csak most kezdődik!
A BBC híradása szerint minden harmadik mocsárláz-orvosság csalás. Hamisítvány! Egyszerűen nem gyógyít. Egyszerűen hiányzik belőle a hatóanyag, mert kispórolták, elcsalták. A szegény tudatlanoknak „gyógyszer”-ként eladták!

A szakértők megvizsgálták hét mocsárláz-gyógyszer 1500 mintáját hét dél-kelet-ázsiai országból, és úgy találták, hogy a minták egyharmada gyönge hamisítvány. Tudnivaló, hogy ezek az alacsony-hatóanyagtartalmú, hamis gyógyszerek okozzák az ellenálló (rezisztens), vagyis edzett kórokozók törzseinek elszaporodását és ezzel a valódi gyógyszerek egyre gyakoribb sikertelenségét is…

További 21 Szahara-melléki afrikai országból származó több, mint 2,500 gyógyszerminta hasonló eredményt mutatott.

A szakértők az egyik vezető nyugati tudományos szaklap, A Lancet (Infectious Diseases) hasábjain már „ébresztő”-t harangoztak.

Az USA-ban a Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health) kötelékében a Fogarty International Center kutatói arra figyelmeztettek, hogy az adatok nagyobb földolgozottsága még ennél sokkal súlyosabb helyzetre is fényt deríthet. A legtöbb esetet a „gyógyszercégek” valószínűleg nem is jelentik, vagy nem a megfelelő hatóságnak, hogy titokban tartsák (saját „sikertelenségük”-et).

Kínában és Indiában – a világ lakosságának egyharmadának hazájában és vélhetőleg a gyógyszerhamisítások jelentős részének forrásában – egyetlenegy nagyobb gyógyszervizsgálatot nem folytattak még ezügyben – mondották.

A kór vezető kutatója, Gaurvika Nayyar hangsúlyozta, hogy 3,3 milliárd ember él ma a mocsárláz kockázatával, amely ma a Föld 106 országában tenyészik otthonosan. Évente 655 000 és 1,2 millió közöttire tehető a sarlós mocsárlázlény (Plasmodium falciparum) fertőzés okozta halálozás. – nyilatkozta – A megbetegedések és a halálozások számának nagyobb része elkerülhető – megelőzhető és kezelhető – lenne megfelelő, hatékony szerek helyes alkalmazásával.

A gyógyszeradagolások ellenőrzése teljesen megoldatlan. A csalások és hamisítások büntethetősége pedig legfeljebb csak megnevetteti a haszonélvezőket, a – részben közvetett – népirtások telhetetlen sápszedőit.

Azt pedig nem feledhetjük, hogy az emberi kapzsiság és nemtörődömség eredményeként fokozódó Föld-melegedés eredményeként egyre több ország fog a jövőben veszélyeztetetté – a mocsárlázlények kedvelt meleg élőhelyévé – válni. A tömeges turizmus pedig egyre könnyebben robbanthat is ki járványokat a jövőben. Míg a veszélyeztetett területek szaporodnak és az egyre edzettebb kórokozókkal védekezési esélyünk egyre fogy, némelyek mesés hasznokat fölöznek a tömegek szenvedésén. Érdemes végiggondolni, hogy az ellenálló törzsekkel kitenyésztésével mindannyiunk életét veszélyeztetik…

A hátborzongató népirtás bábmesterei a háttérben vígan és mesés gazdagságban élnek a milliók halálán. Évente százmilliók szenvedésén és néhány millió halálán. Egészen pontosan csak a sarlós mocsárlázlény (Plasmodium falciparum) okozta mocsárlázban évente 200 millió ember kínján és egy millió ember halálán…

Át kell értékeljük a népirtás fogalmát! A hamisító cégek, a „gyógyszergyárak” tevékenysége ugyanis kimeríti a szándékos, a mulasztással, sőt a tervezett busás haszon érdekében elkövetett csalással való népirtás fogalmát.

Izgatott érdeklődéssel várjuk a felelősök, vagyis a tömeggyilkosok mihamarabbi fölkutatását és felelősségre vonását. Még mielőtt újabb milliók halnak meg jövedelmező tevékenységük mocsaras árnyékában…

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány:

GYÓGYSZERHAMISÍTÓK EDZIK A MOCSÁRLÁZ KÓROKOZÓJÁT

Kókányolják a mocsárláz gyógyszerét, ezzel edzik a kórokozót.
Nem félreértés: Ember ellen edzik és tenyésztik a kórokozót. A legdöbbenetesebb a dologban, hogy ezen emberiség ellenes tevékenységükkel még busásan is keresnek. Gyógyszergyárak. Modern népirtók.

A MOCSÁRLÁZÍTÁS bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.

Pápai Páriz Ferenc Nagyenyeden húnyt el, Erdélyben húnyt el 1716 szeptember 10.-én.

A „Pápai Páriz-kór” azaz a Pápai Páriz Ferencz által (már) régen, 3 évszázada leīrt és emlegetett reszketegesség dolgában érdemes tisztán látnunk ! Pápai Páriz Ferenc īrta le a vılágon legelőször tudományos tısztasággal e kórságot. Ha már tudós nevet adunk neki… Vajjon… Kiről is nevez(het)nénk el hát? Ha már keresztapa kell, az bız régen megvagyon. Magyar keresztapa ! Annyi bızonyos : a „Parkinson-kór” beteges, torz anglomániájával – itt az idő – mindenkorra szakītanunk kell !

A reszketegességnek 1997 óta „vılágnapja” is van !
A méltatlan másodnévadó James Parkinson születésnapján, április 11.-én tartják.
Eljött hát az idő ! Elég a hazugságból ! Elég a Hazugság Vılágnapja’ból !
Döntsünk le a hallgatás falát ! Jőjjön el az Igazság Napja !
Aki orvos és/vagy aki magyar, most mutassa meg ! Tegyen a maga posztján és hallassa a hangját !
Pápai Páriz Ferenc Désen született, a magyar Erdélyben, 1649 Ígéret (május) hava 10.-én. – Így a reszketegességnek 2024-től a „vılágnapja” csakis Ígéret (május) hava 10.-én lehet ! Tehát…

Pápai Páriz Ferenc 375. szülinapján végre együtt ünnepelheti a vılág a Pápai( Páriz)-kór Világnapja’t !

A reszketegesség

avagy a Pápai Páriz-kór

angolkodón csak „Parkinson-kór”

azaz a „Parkinson-os plágium”…

Palkovits Miklós akadémikus professzorunknak köszönhetem e magyar vılágunkra reszketegen nyıtott új ablakot. Pápai Páriz Ferencz reszketeges kis öreg ablakát… No meg a rajta beömlő ragyogóan tıszta fényt… Tıszta szívvel és ésszel… Köszönöm !

Olyan erővel dúl a mindent elsöprő internáci angol propaganda, hogy más nemzetek nagyjai teljességgel eltörpültek, nyelveik meg mára már elnémultak a nyugatı nyomulásban, sőt lassan végleg el is tűnnek a nemzetközi angolkodás fullasztó tajtéksīrjában…

Bárki elvégezheti ma az orvostudományi egyetemet (az orvosi szakot) anélkül, hogy épp csak hallana is (nem hogy felelne vagy vallana) Pápai Páriz Ferencről. Magam az orvostörténetbe is beleástam volt magamat, Pápai Páriz Ferencről ugyan igen, de a reszketegességről még nem is hallottam Palkovits Miklós idézete előtt, az eredeti Pápai Páriz-könyv gondolat-ébresztő oldalának bemutatásáig.

Palkovics Miklós Tanár Úrral az „Agyalapi ütérkör” hozott össze bennünket a „Szerzői nevek béklyójában” anti-Willis-kedő magyar īrásomban, no meg az Ő értő ítészetében.

A vének reszkető kórsága…

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy minek egy ilyen egyszerűen leīrható kórnak egy ilyen erőltetett, ráadásul múlhatlanul-méltatlanul idegen szerzői név?! Magam alkottam is rá régen (saját hatáskörömben) többféle egyszerű nevet, a hétköznapibb hangzású reszketőkór vagy reszketikór, meg remegőkór alapalak(ok)on túl bátrabb (rövid(ített)en) tömörebb neveket is, mint reszkikór, reszkekór (szögediesen röszkekór) vagy remmekór (még szögediessebben mög römmekór), de szójátszóbb (vén)remmükór, (vén)remmikór alakokban is. (Bár a „röszke(tet)tős”R Szögedön egy – azóta a modernizmus jegyében végre kihalt – helyi táncfajta neve is volt. No mög Szögedön a ma gúnyhatár-átkelőként reszkető Reszke is illőn-özögetőn bız’ Röszke.)

A „Pápai Páriz-kór” azaz a Pápai Páriz Ferencz által (már) régen, 3 évszázada leīrt és emlegetett reszketegesség, csak az agyérkör vıtájában (2019-ben) merült föl képzetemben. Hiszen… Pápai Páriz Ferenc īrta le a vılágon legelőször tudományos tısztasággal e kórságot. Ha már tudós nevet adunk neki… Vajjon… Kiről is nevez(het)nénk el hát? Ha már keresztapa kell, az bız régen megvagyon. Magyar keresztapa ! Annyi bızonyos : a „Parkinson-kór” beteges, torz anglomániájával – itt az idő – mindenkorra szakītanunk kell !

Elöljáróban idézem hát méltán kedvelt akadémikusunkat:

[…] miért plagizáló imposztor? […] Parkinson, Alzheimer, Harvey, Sylvius, Broca, Vesalius, Gasser és sokan más híresek […] Egyikük sem volt saját maga névadója, mások tették azzá. Egyikük sem írta (vagy rajzolta) le elsőként, amit elneveztek róluk. Egyikükre sem merném mondani, hogy plagizáló vagy akár tolvaj. Persze, más kérdés, hogy tudott-e a nevet viselő tudós mások korábbi munkáiról. Ha igen, illett volna azokat említeni.

Nem , illett volna, hanem kutya kötelessége lett volna, ha hiteles a „tudós” ! (Sz.)

James Parkinson 1817-ben írta le a későbbiekben róla elnevezett kór tüneteit. Pontosan, szépen, mind a négyet. Szinte nyom nélkül elfelejtették. 1912-ben, közel 100 évvel később Rowntree ásta elő Parkinson közleményét, ismertette és attól kezdve a betegség neve Parkinson-kór. (Olyannyira elfelejtett volt Parkinson, hogy először Rowntree maga is tévesen „Patterson”-nak nevezte.) Ennyit a „tudományos hitelesség”-ről ! (Sz.)

James Parkinson (1755–1824) angol születésű és gyökerű orvos, tudós, akit elfelejtettek  az angolok és az egész világ (Rowntree, 1912)

…és ím a műve, mely a világhírét meg alapozta :

Parkinson a leírását hat esetre alapozta; ebből csak hármat részletezett. Két beteggel az utcán találkozott, egyet pedig távolból látott. (Ez már itt rendkívül „tudományos”! Sz.)

Miért felejtették el őt? Több válasz is gyakori: „megelőzte korát”, „ismeretlen volt, korábban nem közölt” stb. (Talán tudománytalan és jelentéktelen is volt… Sz.) Talán volt még valami más is: a betegség elnevezéséül olyan kifejezést használt, melyet az akkori angolok sem tudtak hová tenni: „shaking palsy” (rángató szélütés). Honnan vette Parkinson? Shakespeare-től (VI. Henrik, 1590). Azóta ismerik, a kórt is, Parkinsont is.

– Méltatlan vılághíre azonban minden eltúlzott anglonáci törekvés ellenére az ıgazı fölfedezőnek és leīrójának jár ! Ahogyan ő nevezte, azt meg „reszkető guta” – szójátszibban „remme-guta” – gyanánt fordíthatjuk a Shakespeare-i kórisméből. A Parkinson-kórnál még a „Shakespeare-kór” is hitelesebb lenne !!! (Sz.)

Shakespeare… Shakespeare-t az angolok akkor sem, meg ma sem ismerik ! Az anglo-taplók a saját ırodalmuk csúcsát nem olvassák, nem értik és nem (is) ismerik… (A Shakespeare-nél különb, mert műveltebb és tehetségesebb Christopher Marlow-t itt már nem is említem. Talán csak A szerelmes Shakespeare filmet ajánlhatom mindenkinek.) Bő évtizedes angolországi saját tapasztalatomból mondhatom a legőszintébben : szánalmas söpredéke a mai angol a vılágnak, de meg még a saját vılágának is… (Sz.)

Pápai Páriz nevét viszont itthon is kevesen, külföldön pedig szinte sehol sem ismerték. Pedig Parkinson előtt több mint 100 évvel, 1690-ben Pápai Páriz Ferencz az akkori ízes magyar nyelven a Pax Corporis (vagyis A Test Békéje Sz.) könyvében leírta a „Parkinson-kór” mind a négy ismérvét.

Sőt, olyat is leirt, hogy ez a kór a „Főnek nyavalyája”, az agyvelőből származik. Ki ismerte ezt a gyönyörű munkát, ki ismeri ma? Szerencsére, több mint 300 év elmúltával Bereczki Dániel professzor megismertette itthon is, külföldön is – egy, sajátosan a Parkinson-kórral foglalkozó nemzetközi folyóiratban.

„Nem hinném, hogy Parkinson plagizált, viszont sajnálhatjuk, hogy Pápai Páriz csak magyarul írt, holott jól tudott idegen nyelveket. Sajnáljuk, de legyünk nagyon büszkék rá!”

Ezen a talmı büszkeségen én messze túllépnék. Hát… Túl is lépek: E kórnévadást rendezni kell ! A kórnévadókat pedig a helyükre kell tenni ! Annyı mindent meg lehet változtatni manapság ! Még az indi(ai) kovid is „delta variáns”-sá vedlett, nehogy valaki nemzeti érzületét sértse… Hát miért ne lehetne az elsőbbség kérdésének tısztázásával ezt a kórnevet is végre a helyére tenni ?! A „Parkinson-kór” nem csak a tisztes magyar nemzeti érzületünket, de a tudományos elsőbbség kérdését is durván sérti !!! Még az is lehet, hogy a 15 millió magyar ember sérelmét tisztességgel orvosolja a „tudományos világ”. Kukába az anglonáci Rowntree-vel, meg a feledés sűllyesztőjébe a jelentéktelen Parkinson-jával ! Elég a kirekesztőkből ! Éljen hírében méltán a magyar fölfedező, Pápai Páriz Ferencz !!! Akkor is, ha nem īrt a nagy nácik nyelvén… sem angolul, sem franc(i(á)ul, sem németül !

Ha a nyugatı vılág szellemi gyarmatosītó neonáci béklyójából mások nem szabadulhatnak, hát legalább Mİ magyarok döntsük le végre a hallgatás falát !!! A „Parkinson-kór” ócska, selejt plágium ! Ha nem a szokott-bevett brit lopás, kalózkodás, akkor is csak szánalmas másodfölfedezés… jelentéktelenség…

Pápai Páriz Ferencz bár latin címen, de szép tıszta magyar nyelven 1690-ben Kolozsvárott – akkor Kolosváratt – kiadott Pax Corporis azaz A Test Békéje (Sz.) könyvében tudományosan is leīrta a reszketegességet. Vıtát sem érdemel e kór magyar neve. A vılág, pedig – ha hiteles – hát csakis az első tudományos és hiteles leīrójáról nevezheti (el) Pápai( Páriz)-kór formájában.

Bereczki Dániel professzor úr (észre)térítői munkájának örökén pedig most ındītványozom a reszketegességgel foglalkozó lap címének megváltoztatását is illően a Pápai Páriz-kór nyomán Pápai-Párizism and related Disorders alakra. Ha pedig hosszallják, hát legyen Pápaism and related Disorders !

De ki is volt ez a mi nagy Orvostudorunk ?

Pápai Páriz Ferenc Désen született, Erdélyben 1649 május 10.-én

Nagyenyeden húnyt el 1716 szeptember 10.-én az orvoslás és a bölcselet (philoszophia) doktora.

Életének történetét Dézsi Lajos īrta meg remek képeskönyvében :
Dézsi Lajos: Pápai Páriz Ferencz, Budapest, 1899

Pápai Páriz Ferenc öregatyja Páriz Ferenc polgár és kereskedő volt Pápán, – Pápa városában – innét vette a család a Páriz-Pápai nevet. A reszketegesség (kereszt)atyja Pápai Páriz İmre református lelkész īró és Kávási Krisztina fıaként született. Tanulmányaıt Erdélyben, a Dési Református Iskolában kezdte, Fogarasi Mátyás keze alatt. Tanulmányaıt édesapjával mellett folytatta, aki II. Rákóczi György erdélyi fejedelem első udvarı lelkésze lett, és Gyulafehérvárra költözött. 14 éves korában édesanyja, 18 éves korában pedig édesapja is meghalt, így a családot rokonok és jó barátok vették gondviselésükbe. Őt Marosvásárhelyre – a székely fővárosba – adták ıskolába. A gimnáziumi osztályok elvégzése után pedig Nagyenyedre a Bethlen-kollegiumba īratták, ahol olyan tanárok tanītották, mint Csernátoni Pál, Nadányi János, Csengery István és Enyedi Sámuel.

Ezután jó tanulmányi eredményeinek érdemeként külföldi egyetemekre küldték; 1672 március 11.-én ındult útjára, május 1.-jén érkezett meg Boroszlóba, – németül Breslau, sziléz( német)ül Brassel, ma lengyelül meg Wrocław – a „sziléz Levence”-’be, azaz a „sziléz Velence”-’be (Sz.). Később Lipcsében orvosı tudományokat tanult, majd eljutott Odera-Frankfurtba és Marburgba is. Heidelbergben a philoszophia doktorává avatták, de a heidelbergi akadémia által felkīnált tanárı állást nem fogadta el. Bázelben tanult tovább két évig. Johann Caspar Bauhin dékántól 1674 október 20.-án orvosdoktori címet kapott, valamint a bázeli orvosi kar ülnöke lett. Barátságot kötött többek között Johann Konrad Peyerrel (1653-1712), a Peyer-pettyek (Sz.) fölfedezőjével.P (İlyen tudományos töménység mellett érthetően nem véletlenül a Bázeli volt az első Anatomiai Nómenklatúra avagy a BNA otthona is…)

Pápai Páriz Ferenc 1675-ben tért vıssza Magyarországra, ahol Kolozsvár és Debrecen is szívesen alkalmazta volna orvosként, de ő vısszautasītotta ezen ajánlatokat, csakúgy mint Nagyenyedét is. Legnagyobb vármegyénk, Bıhar vármegye orvosa lett.

Csaknem fél évszázados tudományos munkássága során könyvei sorra jelentek meg. Csak ízelítőül :

Pax Animae, Az az, A’ lélek bekessegeröl, es az elme gyönyörüsegeröl (Kolosvárott, 1680)
Pax Corporis, Az az: Az emberi Testnek belső Nyavalyáinak Okairól, (Kolosváratt, 1690)
Pax Sepulcri, Az az: Idvességes és igen szükséges elmélkedés arról, miképen kellessék embernek mind keresztyénül élni, mind pedig idvességesen meghalni. (1698)
Életnek könyve (1702).
Dictionarium Latino-Hungaricum (1708)

A Pax Corporis, avagy A Test Békéje (Sz.) könyvében īrta le a „reszketegesség”-et meg mind a négy ismérvét.

Az azóta eltelt 330 esztendőben sok minden tısztázódott, de a reszketegesség eredetét még mindig homály övezi. A reszketegesség legınkább mint tünetkör említtetik. A valódi reszketegesség örükletes eredete is bızonyítható, bár furán, többféleképpen is öröklődik. Van, hogy eszenyészettel (Sz.) – latinkodón démentiával – társul. Ezt előfordulásáról Guam-kór (Sz.) néven emlegethetjük. Akad érelmeszes meg agyvelőgyulladásos sőt mérgezéses eredetű vagy éppen püfölményes reszketegesség is. Az „ütleg-ittas” (angolkodón : punch-drunk-state) reszketegesség természetesen némi eszenyészettel is jár. A híres fekete boxos, a hírhedett anti-fehér (rasszista Fekete Párduc vezér) Muhammad Áli is ebben szenvedett…Á Hülyült meg reszketett…

No de hol is az a „fekete ló” az a(z ismeretlen) terület, ahol a reszketegesség terem ?!

Ez a „fekete állomány”, tudományos konyhalatinul substantia nigra, fölfedezőiről szerzői neveskedőn Vicq d’Azyr-V vagy Soemmering-állományS az agyalapi magvak közé tartozik. Fekete színe (neuro)melanint tartalmazó dopaminerg idegsejtjeinek tulajdonítható. Az agytörzs al(ap)ján a gerincvelővel határosan dopaminerg pályákon át érintkezik a környező agyállományokkal.

Jelentős szerepe van a mozgás szabályozásában valamint a függőség(ek), kialakulásában. (Érdekes „függőséges” kóreset Michel J Fox 30 évesen kezdődő reszketegessége, amely vélhetően mérgezéses eredetű szennyezett kábītószer, vélhetően kokain fogyasztása nyomán…)

E kép alapján persze a reszketegesen sántikáló nevezéktanunkat is érdemes újragondolni ! Ez a „Feketemag” inkább az agy sötét pillangója, a „Fekete Pille”, az agy „Éj(i) Pill(éj)e” lehet…

A reszketegesség („Parkinson-kór”) oka a feketemagban (substantia nigra-’ban) eredő és a cırmosmagba (corpus striatumba) meg a fogaras magba (nucleus dentatus-ba) vetülő (projiciálódó) idegsejtek (neuronok) pusztulása, amely alapmerevséget és folyamatos (fedő)remegést okoz… .

A feketemag fekete sejtjeinek tönkremenetele és a helyüket kitöltő idegheg (rostos glia) szaporodása felelős a nyug(i)reme(g)kór (Sz.) vagy merevremmekór vagy ınkább remmerevkór (Sz.), azaz a Pápai Páriz-kór, ma közkeletűbben angolkodón a Parkinson-kór kialakulásáért. Ekként kórszövettani nézetű neve feketemag-heg(e)kór vagy feketemag-sorvadás találóbban meg feketemag-fakulat lehet, minthogy a feketemag – az agy metszetén – láthatóan (ki)fakul e kór folyamán…

A reszeketeg-betegek gyakran számolnak be emésztőrendszerbeli gondjaikról, leggyakrabban székrekedésrőlC, ami akár a remmekór első tünete előtt tíz évvel is megjelenhetett. Így kórfolyamatı közelítésben reke(d)-remmekór (Sz.) is igen találó neve lehet.

De ejtsünk pár szót e kór mai méltatlan(ul) névadójáról is !

James Parkinson (1755 – 1824) londoni angol gyógyszerész és sebész, földtanász (geológus), őslénytanász (paleontológus) és szélső-baloldali elvhajhász (politikai aktivista). Ezért nyomják ma is annyira álhatatosan a sötét háttérhatalom ördögfiókái.

Az 1817-es Tanulmány a remegő bénulásról (An Essay on the Shaking Palsy) című munkája tette utóbb őt híressé, amiben másodıkként īrta le a „reszkető bénulás”-t azaz latinosabb nézet(é)ben az „ızgatag bénulás”-t („Paralysis agitans”), azt az állapotot, amelyet utóbb Jean-Martin Charcot (1825-1893) franci ideggyógyász nevezett át nevesen-tévesen Parkinson-kórnak neveletlenül (folyvást állítván, hogy e kórt már a francia orvosok is fölismerték 1817 előtt).Ch

Te(he)tte ezt azért is mert tájékozatlanságában nem tudta, hogy több, mint egy évszázaddal korábban már Pápai Páriz Ferencz az akkori tisztes és ízes magyar nyelven a Pax Corporis könyvében (Kolosváratt) leīrta szabatosan a reszketegesség mind a négy ismérvét, 1690-ben.

Mit olvashat minderről a maı magyar beteg ?

Egészen hitelesen ındul a témában e legismertebb betegtájékoztató könyvecske is, Amit a Parkinson-kórról tudni érdemes : „Annak ellenére, hogy PÁPAI PARIZ FERENC már 1690-ben leírta a remegés, meglassultság, izommerevség…instabilitással járó kórképet…” Később mégis az imposztor nevén emlegeti végig a RESZKETEGESSÉGet…

Az Amit a Parkinson-kórról tudni érdemes – Betegtájékoztató füzet kézbevételével fogant bennem a gondolat, hogy mit is kellene tudnia mindenkinek erről a már régen ismert betegségről: – Legelőször is azt, hogy a rendes régi neve: RESZKETEGESSÉG !!! Ezek után kérdéses, hogy az erőltetett szerzői nevére egyáltalán van-e még valakinek szüksége? Meghagyhatjuk azt az internáci tudományos vılágban való fennhéjázó anglomán értekezésekre, vagyis a tudománytalanságokra.

Charcot, a „neurózis(ok) Napóleonja” a reszketegességet 150 év(r)e Parkinsonról nevezte el…
İtt az idő a váltásra ! İtt az idő végre a tudományos hitelességre !
İtt az idő fölfedezni az elnyomottat, a magyart !
Ha mi nem tesszük, másoktól hogyan várhatjuk ?!

Palkovits professzor úr īrta : […] több évtizedes tapasztalatom alapján írom, hogy nagyon nem mindegy, hogyan, mikor, milyen érdeklődési időszakban és főleg hol közöljük eredményeinket. Ma is sok írás, könyv jelenik meg ugyanabban a tárgykörben, de olvasottságuk, idézettségük rengeteg tényezőtől függ. Nagyon fontos tény a „névadásban”, hogy kik, hogyan és miért idéznek valakit. […]

Csaknem 3 évtizedes alapelvem, hogy ahol lehet, csak magyarokat idézek. A vılág a fajok és népek harca. A Magyar – Nagybetűs tehát Valódi Magyar – tartását és gerincét a történelmi csapások és árulások megtörték. Mások ma ádázabbul küzdenek, hazájukért harcolnak. Nem csak a tudományos elismertségükért, de minden előnyeikért és helyzetükért. Hıába ábrándozunk „tıszta tudomány”-ról, attól az még nem létezik. A „tıszta tudomány” legfinomabban szólva is jóhiszemű tévelygés, naív illúzió… A propaganda minden korban és minden helyzetben fölülīrja azt. Soviniszta nemzeti valamint üzleti érdekek, mammóni gonoszságok béklyójában vergődünk a fajok tajtékján. Ha ma magyarul gondolkodni sem tudunk, akkor végünk ! Győz a kirekesztés, az antihungarizmus, az antimagyarizmus ! Az nem az én sorom, hogy a népem és nemzetem az ellenségeire hagyom. Az én Őseim nem hıába éltek ! Szıttya-hun-avar-magyar véreim velem vannak ma is… Aki ebben vagy ezért támad, az szánandó és vesz(t)endő rasszista, kirekesztő !!!

Elég régi bölcsesség :

„JAJ ANNAK A NÉPNEK, AMELYNEK A TÖRTÉNELMÉT AZ ELLENSÉGEI ÍRJÁK!” (SENECA)

Hát ebből nekünk bőven kijutott ! tt az idő, hogy a magunk történelmét végre mi Magunk īrjuk !!!

A Parkinson-kór egy értelmetlenség ! Jelentéktelen szerző jelentéktelen fırkálmánya. A tudomány és népem elkötelezett híveként soha nem hirdet(het)ek ilyen internáci tudománytalanságot ! Vıtát sem érdemel, mert nem érdemelhet és nem állhat e kór magyar neve. Ha szerzői neve kell, hát – csakis az első tudományos és hiteles leīrójáról – Pápai( Páriz)-kór, ha pedig ınkább magyarul mondanánk, hát Pápai Páriz Ferenc több mint 3 évszázados szép szavával reszketegesség !!!

Kórtanilag szólván meg reszketeg-kór.

Ha meg a magam tömörebb, „korszerűbb” szavával élnék, hát akkor reszkekór (Sz.) … Ha pedig szabatosabban szólnék, hát fesz(ü)-remmü-kór vagy remmü-fesz(e)-kór ill. remmi-fesz(ü)-kór ! A legfıckándosabb zamatos szójátékkal pedig remmerevkór. (Sz.)

A „Parkinson-kór” emlegetése semmi más, mint idegen valag(ok) méltatlan és fölös nyalata…

Döntsön hát mindenki ízlése szerint !

De jut itt útravaló mindenkinek !

A reszketegességnek 1997 óta „vılágnapja” is van ! A méltatlan másodnévadó James Parkinson születésnapján, április 11.-én tartják.

Ahogy az Országos Széchenyi Könyvtár is hirdeti bátran vállalt hazaárulással : 1755. április 11-én született James Parkinson angol orvos és természettudós, aki 1817-ben elsőként írta le a kór klinikai tünetegyüttesét. 1997 óta világszerte ekkor tartják A PARKINSON-KÓR VILÁGNAPJÁt.O

Eljött hát az idő ! Elég a hazugságból ! Elég a Hazugság Vılágnapja’ból !

Döntsünk le a hallgatás falát ! Jőjjön el az Igazság !

Aki orvos és aki magyar, most mutassa meg ! Tegyen a maga posztján és hallassa a hangját !

Pápai Páriz Ferenc Désen született, a magyar Erdélyben, 1649 Ígéret (május) hava 10.-én. – Így a reszketegességnek 2024-től a „vılágnapja” csakis Ígéret (május) hava 10.-én lehet ! Tehát…

Pápai Páriz Ferenc 375. szülinapján végre együtt ünnepelheti a vılág a Pápai( Páriz)-kór Világnapja’t !
De az egyedi hangzat kedvéért, halála helyéről akár Enyedi-kór is lehet e kór jövendő vılágneve…

Nōmenclātor Hungaricus Vērus
Pūristissimus

Forrás / Irodalom

Bereczki Dániel : The description of all four cardinal signs of Parkinson’s disease in a Hungarian medical text published in 1690 (ELSEVIER / Parkinsonism and related disorders 16/2010 290-93)

Marco Mumenthaler : Neurologia (Medicina, Budapest, 1989) … és benne bő 30 éves jegyzeteim…

Palkovits Miklós : (Magyar Orvosi Nyelv, 2019-es cikke valamint a hozzá kapcsolódó 2020-as levelezés) Kérdések és gondolatok Nyáry Szabó Lászlónak a Magyar Orvosi Nyelv 2019. decemberi számában megjelent az „Agyalapi ütérkör – De ugyan kinek a köre? Szerzői nevek béklyójában” című cikkével kapcsolatban

Pápai Páriz Ferenc : Pax Corporis (Nyomtatta Némethi Mihály Kolosváratt MDCXC)

Dr. Dézsi Lajos : Pápai Páriz Ferencz (1649-1716) Magyar Történeti Életrajzok a Magyar Tudományos Akadémia és Magyar Történelmi Társulat megbizásából szerkeszti Szilágyi Sándor, Méhner Vilmos kiadása, Budapest 1899

Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957) – 362-362. oldal

Nyáry Szabó László : Szabonc szótár (kézıratosan/gépıratosan)

Nyáry Szabó László : Szabó-szótár (kézıratosan/gépıratosan)

Dr. Kovács Norbert : Amit a Parkinson-kórról tudni érdemes – Betegtájékoztató füzet (Spring Med Kiadó. 2016)

Peter G. Beidler : Who was James Parkinson
https://www.apdaparkinson.org/wp-content/uploads/2021/04/Who-was-James-Parkinson.pdf

https://www.whonamedit.com/

https://parkinson.lap.hu/

Ch https://www.whonamedit.com/synd.cfm/396.html / https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/3332804/ / C G Goetz : Charcot on Parkinson’s disease (Mov Disord. 1986;1(1):27-32.  doi: 10.1002/mds.870010104.)

O https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_parkinsonkor_vilagnapja

C – Anette Schrag meg munkatársai: Prediagnostic presentations of Parkinson’s disease in primary care: a case-control study (The Lancet Neurology)

P – Peyer , Johann Konrad (1653-1712) bázeli bonctanász [ejt (raccsosan): pejer] 1677-ben adta ki Exercitatio anatomico-medica de glandulis intestinorum earumque usu et affectionibus című művét, melyben leírja a később róla elnevezett vékonybéli nyırokképleteket. Peyer-plaque-ok (1673): Peyer-pacák: Peyer-pettyek: Peyer-pöttyek: Peyer-(bél)mezők: folliculī lymphaticī aggregātī : magyarul (bél)nyırakmezők, bélkedezmezők, (bél)nyırakmezők, (bél)nyırakrétek, bélmandolák, bélmandolıncák, Bugát modorában meg bélmondol(ınc)ák; kórtani nézetben meg hagymáz-, ill. hadmáznyırakmezők, hadmáznyırakrétek, hagymáz-nyıroktüszők : a kedeznyıroksejtek (T-lymphocyták) által alkotott mezők, csoportos nyıroktüszők a csípőbelek (īleum) végső szakaszának falában a nyálkahártya alatt. Hası hadmázban (typhus abdōminālis) elhalnak, lelökődnek és kifekélyesedésükkel a béllıkadás és vérzés veszélye az életet is fenyegetheti…

Á – AGYAG ALI – A RASSZISTA NÉGER MUZULMÁN www.hunita.hu

V – Félix Vicq d’Azyr (1748-1794) orvos és bonctanász Párizsban, akinek különösen az agyra vonatkozó kutatásaı figyelemre méltóak… Marie-Antoinette orvosaként a Francia Forradalom tombolásának esett áldozatul.

S – Samuel Thomas von Soemmering (1755-1830) orvos báró, apja 9. gyermeke [ejt: (s)zömmering], Göttingenben (Wrisbergtől és Blumenbachtól), majd Hollandiában (Campertől), Angliában (John Huntertől), Szkótföldön (Monrotól) tanult. Kasselben és Mainzban bonctanász, majd Frankfurt am Mainban ideggyógyász. Bonctanı tanulmányaıt maga ábrállotta. Egyebek között a „hypophysis” fogalmat is ő alkotta 1778-ban. Soemmering készítette az első távīrógépet is Bajorországban.

R – ÁCS GYURA BÁCSI SZÜLINAPJÁN – LIPPENTŐS MÖG RÖSZKETTETŐS (www.hunita.hu) 2016. JAN. 29.

Olvasói megjegyzés :

Nekem a magyar megfelelője a REMEGŐSSÉG. Rövidebb, kifejezőbb és kevesebb benne a E hang, mely egyhangú „mekegéssé” teszi a magyar nyelvet. (Katona Imre)

A A reszketegesség avagy a Pápai Páriz-kór – a fölfedezője halála napján… bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.

avagy a Pápai Páriz-kór

angolkodón csak „Parkinson-kór”

azaz a „Parkinson-os plágium”…

Palkovits Miklós akadémikus professzorunknak köszönhetem e magyar vılágunkra reszketegen nyıtott új ablakot. Pápai Páriz Ferencz reszketeges kis öreg ablakát… No meg a rajta beömlő ragyogóan tıszta fényt… Tıszta szívvel és ésszel… Köszönöm !

Olyan erővel dúl a mindent elsöprő internáci angol propaganda, hogy más nemzetek nagyjai meg nyelvei mára már eltörpültek a nyugatı nyomulásban, sőt el is tűnnek a nemzetközi angolkodás fullasztó tajtéksīrjában…

Bárki elvégezheti ma az orvostudományi egyetemet (az orvosi szakot) anélkül, hogy épp csak hallana is (nem hogy felelne vagy vallana) Pápai Páriz Ferencről. Magam az orvostörténetbe is beleástam volt magamat, Pápai Páriz Ferencről ugyan igen, de a reszketegességről még nem is hallottam Palkovits Miklós idézete előtt, az eredeti Pápai Páriz-könyv gondolat-ébresztő oldalának bemutatásáig.

Palkovics Miklós Tanár Úrral az „Agyalapi ütérkör” hozott össze bennünket a „Szerzői nevek béklyójában” anti-Willis-kedő magyar īrásomban, no meg az Ő értő ítészetében.

A vének reszkető kórsága…

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy minek egy ilyen egyszerűen leīrható kórnak egy ilyen erőltetett, ráadásul múlhatlanul-méltatlanul idegen szerzői név?! Magam alkottam is rá régen (saját hatáskörömben) többféle egyszerű nevet, a hétköznapibb hangzású reszketőkór vagy reszketikór, meg remegőkór alapalak(ok)on túl bátrabb (rövid(ített)en) tömörebb neveket is, mint reszkikór, reszkekór (szögediesen röszkekór) vagy remmekór (még szögediessebben mög römmekór), de szójátszóbb (vén)remmükór, (vén)remmikór alakokban is. (Bár a „röszke(tet)tős”R Szögedön egy – azóta a modernizmus jegyében végre kihalt – helyi táncfajta neve is volt. No mög Szögedön a ma gúnyhatár-átkelőként reszkető Reszke is illőn-özögetőn bız’ Röszke.)

A „Pápai Páriz-kór” azaz a Pápai Páriz Ferencz által (már) régen, 3 évszázada leīrt és emlegetett reszketegesség, csak az agyérkör vıtájában (2019-ben) merült föl képzetemben. Hiszen… Pápai Páriz Ferenc īrta le a vılágon legelőször tudományos tısztasággal e kórságot. Ha már tudós nevet adunk neki… Vajjon… Kiről is nevez(het)nénk el hát? Ha már keresztapa kell, az bız régen megvagyon. Magyar keresztapa ! Annyi bızonyos : a „Parkinson-kór” beteges, torz anglomániájával – itt az idő – mindenkorra szakītanunk kell !

Elöljáróban idézem hát méltán kedvelt akadémikusunkat:

[…] miért plagizáló imposztor? […] Parkinson, Alzheimer, Harvey, Sylvius, Broca, Vesalius, Gasser és sokan más híresek […] Egyikük sem volt saját maga névadója, mások tették azzá. Egyikük sem írta (vagy rajzolta) le elsőként, amit elneveztek róluk. Egyikükre sem merném mondani, hogy plagizáló vagy akár tolvaj. Persze, más kérdés, hogy tudott-e a nevet viselő tudós mások korábbi munkáiról. Ha igen, illett volna azokat említeni.

Nem , illett volna, hanem kutya kötelessége lett volna, ha hiteles a „tudós” ! (Sz.)

James Parkinson 1817-ben írta le a későbbiekben róla elnevezett kór tüneteit. Pontosan, szépen, mind a négyet. Szinte nyom nélkül elfelejtették. 1912-ben, közel 100 évvel később Rowntree ásta elő Parkinson közleményét, ismertette és attól kezdve a betegség neve Parkinson-kór. (Olyannyira elfelejtett volt Parkinson, hogy először Rowntree maga is tévesen „Patterson”-nak nevezte.) Ennyit a „tudományos hitelesség”-ről ! (Sz.)

James Parkinson (1755–1824) angol születésű és gyökerű orvos, tudós, akit elfelejtettek  az angolok és az egész világ (Rowntree, 1912)

…és ím a műve, mely a világhírét meg alapozta :

Parkinson a leírását hat esetre alapozta; ebből csak hármat részletezett. Két beteggel az utcán találkozott, egyet pedig távolból látott. (Ez már itt rendkívül „tudományos”! Sz.)

Miért felejtették el őt? Több válasz is gyakori: „megelőzte korát”, „ismeretlen volt, korábban nem közölt” stb. (Talán tudománytalan és jelentéktelen is volt… Sz.) Talán volt még valami más is: a betegség elnevezéséül olyan kifejezést használt, melyet az akkori angolok sem tudtak hová tenni: „shaking palsy” (rángató szélütés). Honnan vette Parkinson? Shakespeare-től (VI. Henrik, 1590). Azóta ismerik, a kórt is, Parkinsont is.

Méltatlan vılághíre azonban minden eltúlzott anglonáci törekvés ellenére az ıgazı fölfedezőnek és leīrójának jár ! A Parkinson-nál még a „Shakespeare-kór” is hitelesebb lenne !!! (Sz.)

Shakespeare… Shakespeare-t az angolok akkor sem, meg ma sem ismerik ! Az anglo-taplók a saját ırodalmuk csúcsát nem olvassák, nem értik és nem (is) ismerik… (A Shakespeare-nél különb, mert műveltebb és tehetségesebb Christopher Marlow-t itt már nem is említem. Talán csak A szerelmes Shakespeare filmet ajánlhatom mindenkinek.) Bő évtizedes angolországi saját tapasztalatomból mondhatom a legőszintébben : szánalmas söpredéke a mai angol a vılágnak, de meg még a saját vılágának is… (Sz.)

Pápai Páriz nevét viszont itthon is kevesen, külföldön pedig szinte sehol sem ismerték. Pedig Parkinson előtt több mint 100 évvel, 1690-ben Pápai Páriz Ferencz az akkori ízes magyar nyelven a Pax Corporis (vagyis A Test Békéje Sz.) könyvében leírta a „Parkinson-kór” mind a négy ismérvét.

Sőt, olyat is leirt, hogy ez a kór a „Főnek nyavalyája”, az agyvelőből származik. Ki ismerte ezt a gyönyörű munkát, ki ismeri ma? Szerencsére, több mint 300 év elmúltával Bereczki Dániel professzor megismertette itthon is, külföldön is – egy, sajátosan a Parkinson-kórral foglalkozó nemzetközi folyóiratban.

„Nem hinném, hogy Parkinson plagizált, viszont sajnálhatjuk, hogy Pápai Páriz csak magyarul írt, holott jól tudott idegen nyelveket. Sajnáljuk, de legyünk nagyon büszkék rá!”

Ezen a talmı büszkeségen én messze túllépnék. Túl is lépek: E kórnévadást rendezni kell ! A kórnévadókat pedig a helyükre kell tenni ! Annyı mindent meg lehet változtatni manapság ! Még az indi(ai) kovid is „delta variáns”-sá vedlett, nehogy valaki nemzeti érzületét sértse… Hát miért ne lehetne az elsőbbség kérdésének tısztázásával ezt a kórnevet is végre a helyére tenni ?! A „Parkinson-kór” nem csak a tisztes magyar nemzeti érzületünket, de a tudományos elsőbbség kérdését is durván sérti !!! Kukába az anglonáci Rowntree-vel, meg a feledés sűllyesztőjébe a jelentéktelen Parkinson-jával ! Elég a kirekesztőkből ! Éljen hírében méltán a magyar fölfedező, Pápai Páriz Ferencz !!! Akkor is, ha nem īrt a nácik nyelvén… sem angolul, sem franc(i(á)ul, sem németül !

Ha a nyugatı vılág szellemi gyarmatosītó neonáci béklyójából mások nem szabadulhatnak, hát legalább Mİ magyarok döntsük le végre a hallgatás falát !!! A „Parkinson-kór” ócska, selejt plágium ! Ha nem a szokott-bevett brit lopás, kalózkodás, akkor is csak szánalmas másodfölfedezés… jelentéktelenség…

Pápai Páriz Ferencz bár latin címen, de szép tıszta magyar nyelven 1690-ben Kolozsvárott (Kolosváratt) kiadott Pax Corporis azaz A Test Békéje (Sz.) könyvében tudományosan is leīrta a reszketegességet. Vıtát sem érdemel e kór magyar neve. A vılág, pedig – ha hiteles – hát csakis az első tudományos és hiteles leīrójáról nevezheti (el) Pápai( Páriz)-kór formájában.

Bereczki Dániel professzor úr (észre)térítői munkájának örökén pedig most ındītványozom a reszketegességgel foglalkozó lap címének megváltoztatását is illően a Pápai Páriz-kór nyomán Pápai-Párizism and related Disorders. Ha pedig hosszallják, hát legyen Pápaism and related Disorders !

De ki is volt ez a mi nagy orvostudorunk ?

Pápai Páriz Ferenc Désen született, Erdélyben 1649 május 10.-én

Nagyenyeden húnyt el 1716 szeptember 10.-én az orvoslás és a bölcselet (philoszophia) doktora.

Életének történetét Dézsi Lajos īrta meg remek képeskönyvében :
Dézsi Lajos: Pápai Páriz Ferencz, Budapest, 1899

Pápai Páriz Ferenc öregatyja Páriz Ferenc polgár és kereskedő volt Pápán, – Pápa városában – innét vette a család a Páriz-Pápai nevet. A reszketegesség (kereszt)atyja Pápai Páriz İmre református lelkész īró és Kávási Krisztina fıaként született. Tanulmányaıt Erdélyben, a Dési Református Iskolában kezdte, Fogarasi Mátyás keze alatt. Tanulmányaıt édesapjával mellett folytatta, aki II. Rákóczi György erdélyi fejedelem első udvarı lelkésze lett, és Gyulafehérvárra költözött. 14 éves korában édesanyja, 18 éves korában pedig édesapja is meghalt, így a családot rokonok és jó barátok vették gondviselésükbe. Őt Marosvásárhelyre – a székely fővárosba – adták ıskolába. A gimnáziumi osztályok elvégzése után pedig Nagyenyedre a Bethlen-kollegiumba īratták, ahol olyan tanárok tanītották, mint Csernátoni Pál, Nadányi János, Csengery István és Enyedi Sámuel.

Ezután jó tanulmányi eredményeinek érdemeként külföldi egyetemekre küldték; 1672 március 11.-én ındult útjára, május 1.-jén érkezett meg Boroszlóba, – németül Breslau, sziléz( német)ül Brassel, ma lengyelül meg Wrocław – a „sziléz Levence”-’be, azaz a „sziléz Velence”-’be (Sz.). Később Lipcsében orvosı tudományokat tanult, majd eljutott Odera-Frankfurtba és Marburgba is. Heidelbergben a philoszophia doktorává avatták, de a heidelbergi akadémia által felkīnált tanárı állást nem fogadta el. Bázelben tanult tovább két évig. Johann Caspar Bauhin dékántól 1674 október 20.-án orvosdoktori címet kapott, valamint a bázeli orvosi kar ülnöke lett. Barátságot kötött többek között Johann Konrad Peyerrel (1653-1712), a Peyer-pettyek (Sz.) fölfedezőjével.P (İlyen tudományos töménység mellett érthetően nem véletlenül a Bázeli volt az első Anatomiai Nómenklatúra avagy a BNA otthona is…)

Pápai Páriz Ferenc 1675-ben tért vıssza Magyarországra, ahol Kolozsvár és Debrecen is szívesen alkalmazta volna orvosként, de ő vısszautasītotta ezen ajánlatokat, csakúgy mint Nagyenyedét is. Legnagyobb vármegyénk, Bıhar vármegye orvosa lett.

Csaknem fél évszázados tudományos munkássága során könyvei sorra jelentek meg. Csak ízelítőül :

Pax Animae, Az az, A’ lélek bekessegeröl, es az elme gyönyörüsegeröl (Kolosvárott, 1680)
Pax Corporis, Az az: Az emberi Testnek belső Nyavalyáinak Okairól, (Kolosváratt, 1690)
Pax Sepulcri, Az az: Idvességes és igen szükséges elmélkedés arról, miképen kellessék embernek mind keresztyénül élni, mind pedig idvességesen meghalni. (1698)
Életnek könyve (1702).
Dictionarium Latino-Hungaricum (1708)

A Pax Corporis, avagy A Test Békéje (Sz.) könyvében īrta le a „reszketegesség”-et meg mind a négy ismérvét.

Az azóta eltelt 330 esztendőben sok minden tısztázódott, de a reszketegesség eredetét még mindig homály övezi. A reszketegesség legınkább mint tünetkör említtetik. A valódi reszketegesség örükletes eredete is bızonyítható, bár furán, többféleképpen is öröklődik. Van, hogy eszenyészettel (Sz.) – latinkodón démentiával – társul. Ezt előfordulásáról Guam-kór (Sz.) néven emlegethetjük. Akad érelmeszes meg agyvelőgyulladásos sőt mérgezéses eredetű vagy éppen püfölményes reszketegesség is. Az „ütleg-ittas” (angolkodón : punch-drunk-state) reszketegesség természetesen némi eszenyészettel is jár. A híres fekete boxos, a hírhedett anti-fehér (rasszista Fekete Párduc vezér) Muhammad Áli is ebben szenvedett…Á Hülyült meg reszketett…

No de hol is az a „fekete ló” az a(z ismeretlen) terület, ahol a reszketegesség terem ?!

Ez a „fekete állomány”, tudományos konyhalatinul substantia nigra, fölfedezőiről szerzői neveskedőn Vicq d’Azyr-V vagy Soemmering-állományS az agyalapi magvak közé tartozik. Fekete színe (neuro)melanint tartalmazó dopaminerg idegsejtjeinek tulajdonítható. Az agytörzs al(ap)ján a gerincvelővel határosan dopaminerg pályákon át érintkezik a környező agyállományokkal.

Jelentős szerepe van a mozgás szabályozásában valamint a függőség(ek), kialakulásában. (Érdekes „függőséges” kóreset Michel J Fox 30 évesen kezdődő reszketegessége, amely vélhetően mérgezéses eredetű szennyezett kábītószer, vélhetően kokain fogyasztása nyomán…)

E kép alapján persze a reszketegesen sántikáló nevezéktanunkat is érdemes újragondolni ! Ez a „Feketemag” inkább az agy sötét pillangója, a „Fekete Pille”, az agy „Éj(i) Pill(éj)e” lehet…

A reszketegesség („Parkinson-kór”) oka a feketemagban (substantia nigra-’ban) eredő és a cırmosmagba (corpus striatumba) meg a fogaras magba (nucleus dentatus-ba) vetülő (projiciálódó) idegsejtek (neuronok) pusztulása, amely alapmerevséget és folyamatos (fedő)remegést okoz… .

A feketemag fekete sejtjeinek tönkremenetele és a helyüket kitöltő idegheg (rostos glia) szaporodása felelős a nyug(i)reme(g)kór (Sz.) vagy merevremmekór vagy ınkább remmerevkór (Sz.), azaz a Pápai Páriz-kór, ma közkeletűbben angolkodón a Parkinson-kór kialakulásáért. Ekként kórszövettani nézetű neve feketemag-heg(e)kór vagy feketemag-sorvadás találóbban meg feketemag-fakulat lehet, minthogy a feketemag – az agy metszetén – láthatóan (ki)fakul e kór folyamán…

A reszeketeg-betegek gyakran számolnak be emésztőrendszerbeli gondjaikról, leggyakrabban székrekedésrőlC, ami akár a remmekór első tünete előtt tíz évvel is megjelenhetett. Így kórfolyamatı közelítésben reke(d)-remmekór (Sz.) is igen találó neve lehet.

De ejtsünk pár szót e kór mai méltatlan(ul) névadójáról is !

James Parkinson (1755 – 1824) londoni angol gyógyszerész és sebész, földtanász (geológus), őslénytanász (paleontológus) és szélső-baloldali elvhajhász (politikai aktivista). Ezért nyomják ma is annyira álhatatosan a sötét háttérhatalom ördögfiókái.

Az 1817-es Tanulmány a remegő bénulásról (An Essay on the Shaking Palsy) című munkája tette utóbb őt híressé, amiben másodıkként īrta le a „reszkető bénulás”-t azaz latinosabb nézet(é)ben az „ızgatag bénulás”-t („Paralysis agitans”), azt az állapotot, amelyet utóbb Jean-Martin Charcot (1825-1893) franci ideggyógyász nevezett át nevesen-tévesen Parkinson-kórnak neveletlenül (folyvást állítván, hogy e kórt már a francia orvosok is fölismerték 1817 előtt).Ch

Te(he)tte ezt azért is mert tájékozatlanságában nem tudta, hogy több, mint egy évszázaddal korábban már Pápai Páriz Ferencz az akkori tisztes és ízes magyar nyelven a Pax Corporis könyvében (Kolosváratt) leīrta szabatosan a reszketegesség mind a négy ismérvét, 1690-ben.

Mit olvashat minderről a maı magyar beteg ?

Egészen hitelesen ındul a témában e legismertebb betegtájékoztató könyvecske is, Amit a Parkinson-kórról tudni érdemes : „Annak ellenére, hogy PÁPAI PARIZ FERENC már 1690-ben leírta a remegés, meglassultság, izommerevség…instabilitással járó kórképet…” Később mégis az imposztor nevén emlegeti végig a RESZKETEGESSÉGet…

Az Amit a Parkinson-kórról tudni érdemes – Betegtájékoztató füzet kézbevételével fogant bennem a gondolat, hogy mit is kellene tudnia mindenkinek erről a már régen ismert betegségről: – Legelőször is azt, hogy a rendes régi neve: RESZKETEGESSÉG !!! Ezek után kérdéses, hogy az erőltetett szerzői nevére egyáltalán van-e még valakinek szüksége? Meghagyhatjuk azt az internáci tudományos vılágban való fennhéjázó anglomán értekezésekre, vagyis a tudománytalanságokra.

Charcot, a „neurózis(ok) Napóleonja” a reszketegességet 150 év(r)e Parkinsonról nevezte el…
İtt az idő a váltásra ! İtt az idő végre a tudományos hitelességre !
İtt az idő fölfedezni az elnyomottat, a magyart !
Ha mi nem tesszük, másoktól hogyan várhatjuk ?!

Palkovits professzor úr īrta : […] több évtizedes tapasztalatom alapján írom, hogy nagyon nem mindegy, hogyan, mikor, milyen érdeklődési időszakban és főleg hol közöljük eredményeinket. Ma is sok írás, könyv jelenik meg ugyanabban a tárgykörben, de olvasottságuk, idézettségük rengeteg tényezőtől függ. Nagyon fontos tény a „névadásban”, hogy kik, hogyan és miért idéznek valakit. […]

Csaknem 3 évtizedes alapelvem, hogy ahol lehet, csak magyarokat idézek. A vılág a fajok és népek harca. A Magyar – Nagybetűs tehát Valódi Magyar – tartását és gerincét a történelmi csapások és árulások megtörték. Mások ma ádázabbul küzdenek, hazájukért harcolnak. Nem csak a tudományos elismertségükért, de minden előnyeikért és helyzetükért. Hıába ábrándozunk „tıszta tudomány”-ról, attól az még nem létezik. A „tıszta tudomány” legfinomabban szólva is jóhiszemű tévelygés, naív illúzió… A propaganda minden korban és minden helyzetben fölülīrja azt. Soviniszta nemzeti valamint üzleti érdekek, mammóni gonoszságok béklyójában vergődünk a fajok tajtékján. Ha ma magyarul gondolkodni sem tudunk, akkor végünk ! Győz a kirekesztés, az antihungarizmus, az antimagyarizmus ! Az nem az én sorom, hogy a népem és nemzetem az ellenségeire hagyom. Az én Őseim nem hıába éltek ! Szıttya-hun-avar-magyar véreim velem vannak ma is… Aki ebben vagy ezért támad, az szánandó és vesz(t)endő rasszista, kirekesztő !!!

Elég régi bölcsesség :

„JAJ ANNAK A NÉPNEK, AMELYNEK A TÖRTÉNELMÉT AZ ELLENSÉGEI ÍRJÁK!” (SENECA)

İtt az idő, hogy a magunk történelmét végre mi Magunk īrjuk !!!

A Parkinson-kór egy értelmetlenség ! Jelentéktelen szerző jelentéktelen fırkálmánya. A tudomány és népem elkötelezett híveként soha nem hirdet(het)ek ilyen internáci tudománytalanságot ! Vıtát sem érdemel, mert nem érdemelhet és nem állhat e kór magyar neve. Ha szerzői neve kell, hát – csakis az első tudományos és hiteles leīrójáról – Pápai( Páriz)-kór, ha pedig ınkább magyarul mondanánk, hát Pápai Páriz Ferenc több mint 3 évszázados szép szavával reszketegesség !!!

Kórtanilag szólván meg reszketeg-kór.

Ha meg a magam tömörebb, „korszerűbb” szavával élnék, hát akkor reszkekór (Sz.) … Ha pedig szabatosabban szólnék, hát fesz(ü)-remmü-kór vagy remmü-fesz(e)-kór ill. remmi-fesz(ü)-kór ! A legfıckándosabb zamatos szójátékkal pedig remmerevkór. (Sz.)

A „Parkinson-kór” emlegetése semmi más, mint idegen valag(ok) méltatlan és fölös nyalata…

Döntsön hát mindenki ízlése szerint !

De jut itt útravaló mindenkinek !

A reszketegességnek 1997 óta „vılágnapja” is van ! A méltatlan másodnévadó James Parkinson születésnapján, április 11.-én tartják.

Ahogy az Országos Széchenyi Könyvtár is hirdeti bátran vállalt hazaárulással : 1755. április 11-én született James Parkinson angol orvos és természettudós, aki 1817-ben elsőként írta le a kór klinikai tünetegyüttesét. 1997 óta világszerte ekkor tartják A PARKINSON-KÓR VILÁGNAPJÁt.O

Eljött hát az idő ! Elég a hazugságból ! Elég a Hazugság Vılágnapja’ból !

Döntsünk le a hallgatás falát ! Jőjjön el az Igazság !

Aki orvos és aki magyar, most mutassa meg ! Tegyen a maga posztján és hallassa a hangját !

Pápai Páriz Ferenc Désen született, a magyar Erdélyben, 1649 Ígéret (május) hava 10.-én. – Így a reszketegességnek 2024-től a „vılágnapja” csakis Ígéret (május) hava 10.-én lehet ! Tehát…

Pápai Páriz Ferenc 375. szülinapján végre együtt ünnepelheti a vılág a Pápai( Páriz)-kór Világnapja’t !

Nōmenclātor Hungaricus Vērus
Pūristissimus

Forrás / Irodalom

Bereczki Dániel : The description of all four cardinal signs of Parkinson’s disease in a Hungarian medical text published in 1690 (ELSEVIER / Parkinsonism and related disorders 16/2010 290-93)

Marco Mumenthaler : Neurologia (Medicina, Budapest, 1989) … és benne bő 30 éves jegyzeteim…

Palkovits Miklós : (Magyar Orvosi Nyelv, 2019-es cikke valamint a hozzá kapcsolódó 2020-as levelezés) Kérdések és gondolatok Nyáry Szabó Lászlónak a Magyar Orvosi Nyelv 2019. decemberi számában megjelent az „Agyalapi ütérkör – De ugyan kinek a köre? Szerzői nevek béklyójában” című cikkével kapcsolatban

Pápai Páriz Ferenc : Pax Corporis (Nyomtatta Némethi Mihály Kolosváratt MDCXC)

Dr. Dézsi Lajos : Pápai Páriz Ferencz (1649-1716) Magyar Történeti Életrajzok a Magyar Tudományos Akadémia és Magyar Történelmi Társulat megbizásából szerkeszti Szilágyi Sándor, Méhner Vilmos kiadása, Budapest 1899

Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957) – 362-362. oldal

Nyáry Szabó László : Szabonc szótár (kézıratosan/gépıratosan)

Nyáry Szabó László : Szabó-szótár (kézıratosan/gépıratosan)

Dr. Kovács Norbert : Amit a Parkinson-kórról tudni érdemes – Betegtájékoztató füzet (Spring Med Kiadó. 2016)

Peter G. Beidler : Who was James Parkinson
https://www.apdaparkinson.org/wp-content/uploads/2021/04/Who-was-James-Parkinson.pdf

https://www.whonamedit.com/

https://parkinson.lap.hu/

Ch https://www.whonamedit.com/synd.cfm/396.html / https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/3332804/ / C G Goetz : Charcot on Parkinson’s disease (Mov Disord. 1986;1(1):27-32.  doi: 10.1002/mds.870010104.)

O https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_parkinsonkor_vilagnapja

C – Anette Schrag meg munkatársai: Prediagnostic presentations of Parkinson’s disease in primary care: a case-control study (The Lancet Neurology)

P – Peyer , Johann Konrad (1653-1712) bázeli bonctanász [ejt (raccsosan): pejer] 1677-ben adta ki Exercitatio anatomico-medica de glandulis intestinorum earumque usu et affectionibus című művét, melyben leírja a később róla elnevezett vékonybéli nyırokképleteket. Peyer-plaque-ok (1673): Peyer-pacák: Peyer-pettyek: Peyer-pöttyek: Peyer-(bél)mezők: folliculī lymphaticī aggregātī : magyarul (bél)nyırakmezők, bélkedezmezők, (bél)nyırakmezők, (bél)nyırakrétek, bélmandolák, bélmandolıncák, Bugát modorában meg bélmondol(ınc)ák; kórtani nézetben meg hagymáz-, ill. hadmáznyırakmezők, hadmáznyırakrétek, hagymáz-nyıroktüszők : a kedeznyıroksejtek (T-lymphocyták) által alkotott mezők, csoportos nyıroktüszők a csípőbelek (īleum) végső szakaszának falában a nyálkahártya alatt. Hası hadmázban (typhus abdōminālis) elhalnak, lelökődnek és kifekélyesedésükkel a béllıkadás és vérzés veszélye az életet is fenyegetheti…

Á – AGYAG ALI – A RASSZISTA NÉGER MUZULMÁN www.hunita.hu

V – Félix Vicq d’Azyr (1748-1794) orvos és bonctanász Párizsban, akinek különösen az agyra vonatkozó kutatásaı figyelemre méltóak… Marie-Antoinette orvosaként a Francia Forradalom tombolásának esett áldozatul.

S – Samuel Thomas von Soemmering (1755-1830) orvos báró, apja 9. gyermeke [ejt: (s)zömmering], Göttingenben (Wrisbergtől és Blumenbachtól), majd Hollandiában (Campertől), Angliában (John Huntertől), Szkótföldön (Monrotól) tanult. Kasselben és Mainzban bonctanász, majd Frankfurt am Mainban ideggyógyász. Bonctanı tanulmányaıt maga ábrállotta. Egyebek között a „hypophysis” fogalmat is ő alkotta 1778-ban. Soemmering készítette az első távīrógépet is Bajorországban.

R – ÁCS GYURA BÁCSI SZÜLINAPJÁN – LIPPENTŐS MÖG RÖSZKETTETŐS (www.hunita.hu) 2016. JAN. 29.

A A reszketegesség avagy a Pápai Páriz-kór… bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.

Az internáci angol „kultúrkörben” ma már a „Hippokratészi eskü” emlegetése is csak mint avītt modorosság, maró gúny tárgya. Szinte már röhejes is a rasszistán le-kelet-európaızott magyar, aki egyáltalán azt még fölemlegetni meri. (Magam is kerültem ilyen kínos helyzetbe nem eggyszer.) Mélyre ásta magát a Nyugat ! Nagyon mélyre az İstentagadás és általában az Emberi Értéktagadás minden mezején. Pedig a gyógyītás ősidőktől az İstenhiten alapult…

Klasszikus hellén eleinkkel példálózni pedig mindenkoron jó rutin ! Nem csak az „Orvoslás Atyja”, Hippokratész, de az Ő İstene is bızony mindenkoron emlegetésre méltó !

Aszklépiosz – ógörög betűzettel Ἀσκληπιός – mindannyiunknak példát adhat. Akkor is, ha más İstenhez, Zóroasztárhoz, Buddához, Jézüshöz vagy a méltatlanul feledett szıttya Mánihoz kötjük is hitéletileg ınkább magunkat.

Aszklépiosz (Ἀσκληπιός) orvosİsten felesége Épioné a fájdoltászat, avagy a fájdalom-csıllapītásának İstennője. Épionének Aszklépiosztól született gyermekei, a gyógyītó kisİstennők : Hügieia (Ὑγιεία), Aiglé (Αἴγλη), Akeszó (Ἀκεσώ), Iaszó (Ἰασώ) vagy attikaiul Iészó (Ἰησώ) és Panakeia (Πανάκεια).

Hügieia (Ὑγιεία) vagy Hügeia (Ὑγεία) – a Tısztaság (mint egészség) İstennője.

Aiglé (Αἴγλη) – a Teljes Egészség, a Ragyogó Üdeség, szó szerinti jelentésben ‘ragyogás’, ‘csıllogó fényesség’ İstennője.

Iaszó (Ἰασώ) vagy Iészó (Ἰησώ) – a (betegségből való) Fölépülés İstennője, talán még szabatosabban a Lábadozás İstennője.

Akeszó (Ἀκεσώ) – a Gyógyulás İstennője.

Panakeia (Πανάκεια) pedig a mindent gyógyītó orvosság(ok) İstennője.

De vıssza a Gyógy-İstennők szülőanyjához : A neve vélhetően az épiosz / épiá / épion (ἤπῐος / ἠπῐ́ᾱ / ἤπῐον) ’csıllapítás’, ’enyhítés’, ill. ’enyhülés’ szóból ered. Épioné vélhetően a lábadozáshoz szükséges gondozás, avagy a fájdalom enyhülésének megszemélyesítése volt. Az óhellén szó ősi gyökében összefügg az óind (szanszkrit) ápja आप्य szóval is, amelynek ’gyengéd’, ’kedves’ jelentése a hellén ó-szóéval is eggyezik. Épioné neve végső soron még a ma közismertebb angol „pain” szóalakkal is összefügg, talán épp mint annak ős-gyöke…
E szó mai görögül is ήπιος / ήπια / ήπιο alakban ’enyhe’ jelentésben él…

Fönnmaradt kőfelıratokból tudjuk, hogy Épioné – óhellén ıratban Ἠπιόνη – ünnepelt İstennő vala nem csak Kószon, Hippokratész (Ἱπποκράτης ὁ Κῷος) szigetén, de az ión(iai) Pergamonban (Πέργαμον), Galénosz (Κλαύδιος Γαληνός) városában meg Epidauroszban és Attikában, így Athénban is. (Galénosz Nyugodt neve a hellén „γαληνός” szóból származik, amelynek jelentése ’nyugodt’.)

A fájdalomcsıllapítás tudománya kezdi új szakterületté kinőni magát… İllendő neve lehet klasszikus alapokon Épionia, Ép(ion)iatria, vagy épp Épi(on)ologia : a fájdalom-csıllapítás İstennője, Épioné – óhellén ıratban Ἠπιόνη – neve nyomán mint a fájdalom-csıllapítás vagy fájdoltás tudománya.

Ha éppen nem a tisztes magyar fájdoltászat, avagy a dagályosabb, de régi jó fájdalomcsıllapítás szót használnánk, hát klasszikusan ajánlott Épioné nevéből az Ép(ion)iatria !

A Épioné – Ép(ion)iatria avagy a fájdoldászat bejegyzés először Családorvos-én jelent meg.