A gubacssavat – idegenkedőn galluszsavat – Scheele fedezte föl a tanninok penészedése vizsgálatakor 1786-ban.
A gubacssav (Sz.) vagy gubacs-csersav (Sz.) betegesen idegenkedőn galluszsav régóta használt anyag. Már idősb Pliniusz leírta, hogy a rómaiak festékek készítésére használták a gubacs anyagát…
A gubacssav (Sz.) betegesen idegenkedőn galluszsav vas(III)-sóját tintaként használták „vastinta” néven, még a mesterséges (szünthetikus) szerves festékek felfedezése előtt. Talán illőbb neve lenne ma a „(vas)gubacstinta” vagy a „gubacs-vastinta” (Sz.) A „gubacstinta” Európa leggyakrabban használt tintája volt a 12–19. században. Talán egészségesebb lenne e természetes „gubacstinta” ma is !
Ma a gubacssav (Sz.) festékek és gyógyszerek előállítására is szolgál.
Antioxüdánsként is közismert, bár ma kevéssé alkalmazzák.
Az élő sejtek ATP-termelő, azaz csihelő (energiafölszabadító) szervincéiben, a mitokhondriumokban az energiafelszabadító folyamat (oxidatív foszforiláció) során természetes módon keletkeznek peroxid- és szuperoxid gyökök. Ezeket a sejtek a saját antioxidánsaikkal hatástalanítják. Hátrányos helyzetekben –például betegség vagy állandósuló lelki feszültség (stressz) esetén – a szabad gyökök száma megnő, és a szervezet nem képes elegendő antioxüdánst termelni. Az idős meg a beteg szervezetben az antioxüdánsok hatása, és mennyisége is csökken.
