Régen nem dıvat már a klasszikus görög regék ismerete. A vılág ma már rıtkán találkozik a kiemelkedő (általános) műveltséggel rendelkező orvossal, a régmúlt idők öreg legendájával. Mégis… Még csak „konzervatív”-nak sem érzem magam, amikor azt állītom: A széleskörű műveltség a bıztos ismertető jegye a ma Jó Orvosának is ! A váratlan élethelyzetek és a beteggel való megértési (kommunikációs) nehézségek áthıdalásában is mindig segít a klasszikus műveltség.
Az internáci angol „kultúrkörben” ma már a „Hippokratészi eskü” emlegetése is csak mint avītt modorosság, maró gúny tárgya. Szinte már röhejes is a rasszistán le-kelet-európaızott magyar, aki egyáltalán azt még fölemlegetni meri. (Magam is kerültem ilyen kínos helyzetbe nem eggyszer.) Mélyre ásta magát a Nyugat ! Nagyon mélyre az İstentagadás és általában az Emberi Értéktagadás minden mezején. Pedig a gyógyītás ősidőktől az İstenhiten alapult…
Klasszikus hellén eleinkkel példálózni pedig mindenkoron jó rutin ! Nem csak az „Orvoslás Atyja”, Hippokratész, de az Ő İstene is bızony mindenkoron emlegetésre méltó !
Aszklépiosz – ógörög betűzettel Ἀσκληπιός – mindannyiunknak példát adhat. Akkor is, ha más İstenhez, Zóroasztárhoz, Buddához, Jézüshöz vagy a méltatlanul feledett szıttya Mánihoz kötjük is hitéletileg ınkább magunkat.
Aszklépiosz (Ἀσκληπιός) orvosİsten felesége Épioné a fájdoltászat, avagy a fájdalom-csıllapītásának İstennője. Épionének Aszklépiosztól született gyermekei, a gyógyītó kisİstennők : Hügieia (Ὑγιεία), Aiglé (Αἴγλη), Akeszó (Ἀκεσώ), Iaszó (Ἰασώ) vagy attikaiul Iészó (Ἰησώ) és Panakeia (Πανάκεια).
Hügieia (Ὑγιεία) vagy Hügeia (Ὑγεία) – a Tısztaság (mint egészség) İstennője.
Aiglé (Αἴγλη) – a Teljes Egészség, a Ragyogó Üdeség, szó szerinti jelentésben ‘ragyogás’, ‘csıllogó fényesség’ İstennője.
Iaszó (Ἰασώ) vagy Iészó (Ἰησώ) – a (betegségből való) Fölépülés İstennője, talán még szabatosabban a Lábadozás İstennője.
Akeszó (Ἀκεσώ) – a Gyógyulás İstennője.
Panakeia (Πανάκεια) pedig a mindent gyógyītó orvosság(ok) İstennője.
De vıssza a Gyógy-İstennők szülőanyjához : A neve vélhetően az épiosz / épiá / épion (ἤπῐος / ἠπῐ́ᾱ / ἤπῐον) ’csıllapítás’, ’enyhítés’, ill. ’enyhülés’ szóból ered. Épioné vélhetően a lábadozáshoz szükséges gondozás, avagy a fájdalom enyhülésének megszemélyesítése volt. Az óhellén szó ősi gyökében összefügg az óind (szanszkrit) ápja आप्य szóval is, amelynek ’gyengéd’, ’kedves’ jelentése a hellén ó-szóéval is eggyezik. Épioné neve végső soron még a ma közismertebb angol „pain” szóalakkal is összefügg, talán épp mint annak ős-gyöke…
E szó mai görögül is ήπιος / ήπια / ήπιο alakban ’enyhe’ jelentésben él…
Fönnmaradt kőfelıratokból tudjuk, hogy Épioné – óhellén ıratban Ἠπιόνη – ünnepelt İstennő vala nem csak Kószon, Hippokratész (Ἱπποκράτης ὁ Κῷος) szigetén, de az ión(iai) Pergamonban (Πέργαμον), Galénosz (Κλαύδιος Γαληνός) városában meg Epidauroszban és Attikában, így Athénban is. (Galénosz Nyugodt neve a hellén „γαληνός” szóból származik, amelynek jelentése ’nyugodt’.)
A fájdalomcsıllapítás tudománya kezdi új szakterületté kinőni magát… İllendő neve lehet klasszikus alapokon Épionia, Ép(ion)iatria, vagy épp Épi(on)ologia : a fájdalom-csıllapítás İstennője, Épioné – óhellén ıratban Ἠπιόνη – neve nyomán mint a fájdalom-csıllapítás vagy fájdoltás tudománya.
Ha éppen nem a tisztes magyar fájdoltászat, avagy a dagályosabb, de régi jó fájdalomcsıllapítás szót használnánk, hát klasszikusan ajánlott Épioné nevéből az Ép(ion)iatria !
