Nem mindennapi hír röppent fel a brit sajtóban: A legnépesebb angol család munkából él !
Üzenet ez minden kitartottnak: Lehet így is!
A kormányszintű ingyenélőhízlalás ellenére meg lehet élni Angliában akár munkából is !
A Lancashire-beli Morecambe városában élő Radford család 7 lányt és 9 fiút nevel. Összesen 16 gyermeket. De ami egészen szokatlan: büszkék rá, hogy még sohasem szorultak rá segélyre és nem is kérnek belőle! Döbbenetes hír, lesújtó szép igaz valóság az ingyenélő brit csőcselék millióinak…
Anglia ma – Európa és a nyugati világ szégyeneként – a dologtalan leányanyák hazája. Az álságosan “munkás(párti)” névvel takaródzó nemzetrontó vadlibsi vezetés lakást utalt ki, ha valaki munkakerülő leányanyaként szült. Tették ezt tízezerszám. Családi adórendszer nem lévén, a dolgozók meg fizetik adóikat úgy, ahogy. Ugyanannyit, ha vagány magánzók, vagy ha éppen 10 gyereket nevelnek tisztességgel. Nem is csoda hát, ha néptömegek ismerték föl Angliában : a legjobb üzlet az ingyenélés. Naplopónak, lumpenproletárnak lenni sok pénzt jelent, és semmi munkát ! Természetesen a tisztességgel dolgozók munkájából és adójából ! Magam is kénytelen voltam eltartani e vérszívókat, míg a házamat (a hat gyerekem fölül) is elvették az anglonácik. Ma pedig milliók élnek immár legalább második nemzedékben, ingyen a mások zsírján. (Egyebek közt) ezért tart ma itt Anglia. Lecsúszóban, vágyakozva nézve föl pl. a háborúkban – amerikai kölcsönnel és segítséggel – megvert, mégis főnixként föltámadott Németországra. Ma pl. gépjárműben is csakis a német márka a státusz-szimbólum. No persze angol autó sincsen már, mind elúszott. Léhűtőitatásra mindig volt pénz, míg a Jaguár, vagy a 007-es Aston Martin, de még a királyi Rolls-Royce megmentésére sem jutott.
No persze az ingyenélő csürhének jut pénze és ideje mindenre. Még henceg is a jó dolgával úton-útfélen. A segélye(i)k 20%-a folyik el szerencsejátékokon, fogadóirodákban. Mert ráérnek! És megtehetik! Ha meg erre is ráunnak, hát elmennek betörni, fosztogatni, hogy végre vadonatúj 2 méteres képernyőjük is legyen otthon (amire egyébként a dolgozók hónapokat spórolnak).
Hát ebben a “modern” Angliában igazán üdítő színfolt, hogy éppen a legnépesebb, fehér és brit(!) család munkából él!
Pékséget üzemeltetnek családi vállalkozásban. Egészen régimódinak hangzik ma ez egy olyan társadalomban, ahova ömlenek a harmadik világ munkakerülői a legjobban fizetett ingyenélés reményében.
A Radford családnak 16 gyermeke van, és az édesanya nemrég jelentette be, hogy igazán szeretne már egy következőt!
Talán némely olvasónak ez már túlzásnak tűnik, de bizony ez a szemlélet tartja fönn Európát – ha mégis fönnmarad – a szinglik és gyermektelenek korában…
A Radford család gyermekei tisztatekintetűek, kedvesek és elevenek.
Noel, az apa a hét hat napján fél ötkor kel, a szomszédos városkában, Heysham-ben, a Strawberry Gardensben dolgozik a család pékségében. Az igencsak életrevaló családfő a 15 üléses minibuszon hordozza gyermekeiket oskolába.
Édesanyjuk, Sue szintén a családi pékségben dolgozik, amikor éppen nem a gyerekek körül sürgölődik a négyszintes, tízhálószobás házukban, melyet korábbi szociális otthonból alakítottak újra családi házzá.
Az emberek nem értik – mondja Sue – Mindig azt kérdezik : “Hogy lehet ezt csinálni ?”
– A válasz egyszerű : Rendszer és rendszeresség !
“Igen nyugodt szülők vagyunk, ha nem így lenne, bizonyára már nem is élnénk” – vallja Noel, majd hozzáteszi: – Az is segít, hogy Sue kiváló emlékezete soha nem téved időpontok, találkozók és szülinapok dolgában… – “Nekünk nem kell naptár, minden Sue fejében van!”
Dr Sz L
Források:
Family welcome baby number 16
Britain’s biggest family just got bigger
