A „tavaszi fáradtság” oka a téli vitaminhiány!
A vitaminok olyan anyagok, melyek az emberi szervezet számára alapvetőek és nélkülözhetetlenek. Vegyi szerkezetük és főleg hatásuk alapján csoportosítva nyerték el – nagyjából megismerésük sorrendjében – mára megcsontosodott, tévetegen mesterkélt betűneveiket. Közülük kettő, a C- és a P-vitamin magyar fölfedezés.
A C-vitamin pedig egyenesen szegedi!
Az L-aszkorbinsav vonalrajza, képlete
A C-vitaminért Nobel-díj járt, míg a máig jóval kevésbé ismert P-vitamin (a flavonoidok) megismer(tet)éséért Szent-Györgyi Albertet máig nem jutalmazta méltóképpen a tudományos világ…
A vitaminok hatása rendkívül sokrétű, és egészségünk megőrzésében elsőrendű. A kiürülő ill. lebomló vitaminokat rendszeres bevitellel – természetes esetben megfelelő étkezéssel – pótolhatjuk. De hogyan is vehetjük magunkhoz mindennapi vitaminjainkat? A legegyszerűbb módszernek ma a vitamintabletta tűnik. Ez már önmagában egy világraszóló népbutítás nagy eredménye. A tabletta-piac kínálata pazar, a gyártók és forgalmazók profitja pedig óriási. A világ legkövérebb és önmagát legfejlettebbnek tartó nemzete ezeken a tablettákon él. Rajtuk pedig hízik a gyógyszeripar. Kis hazánkban mi is alaposan elfeledtük már a természetes életmód alapjait… A tablettás utat (formát) semmiképpen nem javasolom. Megvan a vitaminkészítményeknek a helye a gyógykezelésben, ami pedig semmiképpen nem a mindennapi vitaminbevitel, nem a mindennapi igény(ek) kielégítése. Csakis a hiánybetegségek orvoslása.
Az egészség megőrzésének, a vitaminbevitelnek igen régi, jól bevált és természetes módja a sokoldalú táplálkozás és főleg a nyers gyümölcsök fogyasztása. A déli gyümölcsök nagy divatja vitaminbevitel tekintetében indokolt, hiszen mint friss gyümölcs a magyar télben üdítő íz- és színfolt. Van azonban saját téli, tavaszi alma és körte fogyasztásához fűződő hagyományunk, amely vitamin dolgában a déli gyümölcsökkel ma is fölveszi a versenyt. A hajdan gyümölcstermesztéséről híres Szeged városában a legszegényebb kertben is volt legalább tízféle gyümölcsfa, a módosabbakban csak almából egy tucatnyi fajta. És mit eszünk ma? Igen szomorú, hogy régi helyi fajtáink neveit sem tudjuk már. Pedig – ha kiveszőfélben is, de – létezik három szögedi fajta: Dallos alma, Tombác alma, és a Szabadkával vitatott Szegedi (vagy Szabadkai) szerecsik (szercsika) szercike alma.
Bálint Sándor a legszögedibb szögedi jegyezte föl azt a szép szokást, mely a Karácsony és az Új Esztendő hagyományaihoz kapcsolódik: Szentestén ill. Újévkor egy szép téli almát a családi asztalnál annyifelé vágnak, ahányan ülnek az asztalnál, hogy a jövő esztendőben is együttlehessenek egészségben, békességben. Olykor egy cikkely gazdátlanul marad egy eltávozott családtag emlékére. Szép szokás, mely esztelenül rohanó és kiüresedő, „modern” világunkban a lelki egyensúly és béke megőrzése céljával is – akár más jeles családi ünnepnapokon is – fölelevenítendő.
Szent-Györgyi Albert és a C-vitamin városában külön kiemelendő a szögedi vitamin jelentősége. Hatása igen sokrétű, közülük csak egyet megjegyezve: igen hatékony a meghűlések, megfázások megelőzésében. Szent-Györgyi mondotta egykoron: a C-vitamint ugyanolyan kiszerelésben kellene eljuttatni minden háztartásba, mint a sót, vagy a cukrot. A paprika városában pedig föltétlen megjegyzendő: az első (jelentősebb mennyiségű) kristályos C-vitamint Nobel-díjas tudósunk a szögedi paprikából vonta ki. Igen magas a C-vitamin tartalma, ezért különösképp ajánlott a savanyúságnak eltett paprika, no meg a savanyú káposzta. Az utóbbi évtizedekben leáldozott sajnos a házi káposztáshordók divatja, de a recept nem túl bonyolult, e ma is hasznos hagyomány könnyen föleleveníthető. Ha nem is zacskós csomagolásban, de hordós káposzta formájában a tavaszi fáradtság ellen mindenképpen javallom a téli vitamin-szűkös hónapokra – a rendszeres gyümölcsfogyasztás mellett – a jól bevált házi C-vitamin-tárak újonnani fölállítását. Egy régi szép hagyomány megelevenítésével, egy hungarikum föltámadásával testben és lélekben is frissebben várhatjuk az új tavaszt!
Ifj. Dr Szabó László
2006 telén
2 hozzászólás