Mer’ kérdések – Kérdéses „-mer”-ek

Mer’ kérdések – Kérdéses „-mer”-ek

Bősze Péter tanár úr üzenete ekként hangzott: „Keresem a -mer utótag és összetételeinek magyar megfelelőit. Kérem javaslataidat, javításaidat és kiegészítéseidet…”

-mer utótag, jelentése ’összetettség, egységből álló’: monomer ’egyszeres összetettség’, dimer ’kétszeres összetettség’ stb. Kémiai értelemben a monomer egyszerű molekulából álló kémiai egység, A több ilyen egyszerű molekulából felépülő vegyület az oligomer (magyarul többes??, illetőleg a polimer magyarul ????? – a kettő csupán a monomerek számában különbözik, ám ez nem számszerűsített.  A két, három vagy négyegységes molekula (dimer [kettős], trimer [hármas], tetramer [négyes]) feltétlenül oligomer. Az óriásmolekula (makromolekula) nagy polimerláncú molekula, amelyben lehet sok egyforma (homogén) vagy különböző (heterogén) monomer. A polimer és az óriásmolekula lényegében csak a molekula nagyságában tér el, a határ azonban homályos. A telomer a kromoszóma vége, a centromer pedig a közepe. magyarul: végrész, végtömb, végegység, végszakasz ????? középrész…  ????? 

Zavarba is jöttem, mer’ hogy a „mer” magyarul már amúgyis jelent valamit – azaz hogy mer valamit jelenteni – kérdő, azazhogy válaszoló modorban, de még kijelentőben is jelent legalább kétfélét már, „mer’ aki mer, az akár mer(het) is… pl. levest is…”
Miért is kellene a magyarban a „mer”-nek mé(r)g egy negyedik jelentés?! A „mer” szócska az idegen átvételekben pedig még további gubancokat is okozhat…

Kezdjük hát az idegen „mer”-ünket elemezni a gyök(er)énél!

Két görög szó kerülhet ilyen tővel orvosi (egügyi) látókörünkbe. A testrészként testhezállóbb „mérosz” (μηρός), – melyet orvosi nyelvünk klasszikusan nem használ – és ’rész’ értelemben a tudományágakon átívelő „merosz” (μέρος).

Lássuk hát, sorban !

A meres-merős meroszt, mér’ oszt ?!

A mérosz (ὁ μηρός, -οῦ) ’comb’, többesszámában méra (τά μῆρα) óhellén (görög) szó: ’combok’, az Íliászban combkoncok, combcsontok; másutt, pl. Hérodotosznál combızmok jelentésben is fölbukkan; Xenophónnál pedig a mériaiaj (μηριαῖαι) combok jelentésben élt túl. E mai bonctanban következetlenül, de egyáltalán nem használatos szó (az étájával) nem keverendő a merosz (μέρος) szóval, amely epszilonnal īratık eredetijében, jelentésében pedig ’rész’, ’darab’.

(2017)

De Bősze Tanár Úr újra kérdett.

Így… Szinte költői a kérdés(-fölvetés):

Mér’ mer a rész ?!

Mér’ is „mer” a rész ?!

Talán már a kérdés is merész…

De a válasz rendkívül eggyszerű !

A(z ó)hellének (ógörögök) nem csak élőbeszédben, de īrásban is megkülönböztették az „e” azaz „ε” (epszilon) és az „é” azaz „η” (éta) betűket, amiként a hozzájuk rendelt – éppen a magyaréhoz hasonló – hangokat (is). Így hát nekünk, kései művelt magyaroknak nem hıányzik a rontott, nyugati (nyelv)ízetlen (szó)abrak ! Nekünk tökéletesen megfelel a hűs hellén ősforrás ! …

Kezdjük hát az idegen „mer”-ünket vagy „mér”-ünket elemezni a gyök(er)énél!

Két görög szó kerülhet ilyen tővel orvosi (egügyi) látókörünkbe. A testrészként testhezállóbb „mérosz” (μηρός), – melyet orvosi nyelvünk klasszikusan, módszeresen mellőz – és ’rész’ értelemben a tudományágakon átívelő, mindenvivő „merosz” (μέρος)[1] vagy rıtkább rokon alakjában „merisz” (μερίς)[2].

Lássuk hát, sorban ! A meres-merős mér’ oszt meroszt ?!

Mér vagy mer ?!

A hellén „merosz” görögül nem „mér” semmit sem ! Mért is mérne, elég ha mer…

A μέρος azaz merosz szóból a jellegzetes hellén (hím)vég, az „-osz” elhagyásával előáll a „mer-” tő ! Ez azért is alapvető, mer’ ez a szógyök a „tudományos” szóösszetételekben mind szókezdő, mind szóvégző helyzetben is fölbukkan. A fordītása egyszerűen ’darab’, vagy ’rész’, bár ez így nem mindig lesz egész. A magyarba fordītását, vagy szebben szólva a „magyarba való átültetését” nyelveink szerkezeti különbségein túl a gyakran (görgö-latinból is) erőltetve alkotott alakok nehezítik tovább …

No és mér’ rossz a „mérosz” ?

Nem (csak) rossz. Hanem bızony mást (is) jelent !

Létezik mérosz meg méra is a klasszikus görögben, de csak(is) a ’comb’ meg még több comb, azaz ’combok’ jelentésben ! Tehát a „teloméra” például ’végcombok’ jelentésben élhetne… De értelmetlenül ugyan minek is élne ? Csakis telomerosz azaz ’végrész’ alakban van értelme. Hiszen telosz (τέλος) maga a ’vég’, maga a ’cél’, az ’eredmény’, a ’beteljesülés’ ![3] (A Τῆλος azaz Télosz meg a szép kopár hellén sziget a Tucat-szigetek között.)

A mérosz (ὁ μηρός, -οῦ) ’comb’, többesszámában méra (τά μῆρα) óhellén (görög) szó – mint a magyar táncairól híres falu – főleg ’combok’, az Íliászban combkoncok, combcsontok; másutt, pl. Hérodotosznál combızmok jelentésben is fölbukkan; Xenophónnál pedig a mériaiaj (μηριαῖαι) alak maradt fönn ’combok’ jelentésben.[4] Ez a mai bonctanban következetlenül, de egyáltalán nem használatos szó (a hosszú étájával) nem keverendő az orvoslásban széltében-hosszában emlegetett merosz (μέρος) szóval, amely (rövid) epszilonnal īratık eredetijében, jelentésében pedig ’rész’ vagy ’darab’. (Még a hangsúlyuk is máshova esik.)

Bızony zavarba ejtő, mer’ hogy a „mer” magyarul már amúgyis jelent több dolgot is – azaz hogy mer sok mindent jelenteni – kérdő, azazhogy válaszoló modorban, de még kijelentőben is jelent legalább kétfélét már, „mer’ aki mer, az akár mer(het) is… (pl. levest)” De akár az óhellén nyelvi forrásból is merhet meg meríthet !
Miért is kellene a magyarban a „mer”-nek mé(r)g egy negyedik jelentés?! A „mer” szócska az idegen átvételekben pedig még további gubancokat is okozhat…

Honnan merhetünk „-mer”-(ész)kedni ?

Amennyiben klasszikus (hellén) alapokon használjuk a klasszikus hellén (görög) kifejezéseket és azok származékait, úgy – művelt emberhez – semmiképp nem illendő az angol bugrizmust kopíroznunk (például) olyan esetekben, ahol az angol kiejtés a képessége határához ér. Ez pedig igen gyakran megesik… A kelleténél sokkal gyakrabban !!!

Mindent el(d)önt az anglománia szellemi nyomora… Szánnandó sznob tömegek műveltnek érzik magukat, ha angol betéteket tesznek-tosznak betegre (r)ontott magyar szövegeikbe… Pedig az angol az európai nyelvek között talán a lehető legrosszabb ágyazat a klasszikus gyökerek megismeréséhez, hiszen az angol kiejtésben minden messze barbár idegenné hīgul-torzul, így ınkább az ősforrásokhoz kellene rögtön vısszaıramodnunk…

Hellént vagy ha jobban tetszik latinkodón „görögöt” („graecus”-t) csakis az ősforrásából érdemes merítenünk, nem a németből, vagy a még rontottabb angol alnyelviség (slang/szlæng) mocsarából… İsten ments ! Hogy ilyen mélyre sűllyedjünk …

No persze mai magyar görög-oktatásunk is a padlón van már régen. (Sőt ! Már ott sincsen… Onnan is föl-, ill. lemosták… a kommunisták.) A „Légy jó mindhalálig”-ból rémlő korszellem, amikor a (tanórák) szünet(ei)ben a folyosón csakis latinul, esetleg (ó)görögül beszélhetett a dıák, ma már nem is múlt, de csaknem „tudományos fantasztikum”! Természetesen nem a deklinációk (ragozások) biflázását sīrom vıssza. Nyelvet csakis természetesen, szövegek szerint érdemes tanulni. De ha egy modern korban a tudományos nyelvezetünk alapja a görög, akkor mégiscsak kell(ene) vele kissé „korszerű(bb)en” foglalkoznunk… Kezdjük is talán önvizsgálattal !

Ahogyan Delphoiban az alapparancsként hangzott:

γνῶθι σεαυτόν, [ejt: gnóthi szeauton] – azaz: İsmerd meg (ön)magad(at) !

Vegytani „-mer”-ek meg vegyi merészkedések

A vegytanban, különösen a szerves vegytanban, vagyis az élő szervezetek vegytanában (orvostudományunk egyik alapjában) egészen gyakori az építőrészekből sokszorosított / sokszorosodott óriási szerkezet. Így az élet meg a vegy tudósai az élőben „-mer”-ezni is gyakran mernek…

A kis építő-vegyületeket, a „monomer”-eket, az alap(alkat)részeket összeillesztve áll elő a végső nagy szerkezet. Úgymond az alkatrészek soros, vagy bonyolultabb kapcsolásával épülhetnek föl a nagyobbacska „néhányrész(ű)”-ek, az „oligomerek”, majd a valóban nagy „sokrész(ű)”-ek, hellénkedőn a „polümerek”. Ezeket a nagyon mű(vi ki)fejezéseket magyarba ültetni is bonyodalmas és kīnzó kötelesség…

Monomerből polümer… Megtörténik ez évmilliárdok óta minden élőben, de az ember maga is kókányolgat már, csibészkedik újabb „sokrészű” szerkezetek létrehozásával immár a Föld csaknem minden pontján veszélyeztetve mindannyiunk egészségét… Nem a kísérletezgetés, nem föltalálás az embertelen, hanem Mammón (מָמוֹנָא / μαμμωνᾷ) démoni hajszolata, a mű-anyagok lidérccé növekvő Haszon Vágya, amiben a mindenre elvetemültek a pénzt, a vagyont, a tékozlást ımádják az Élet Valódi Kincsei – a természetes „sokrész(ű)”-ek – helyett…

Hogyan és hányan mernek a „mer”-ek részek lenni ?

Gyakran hallani mono-, meg di-, meg oligo-, meg polimérekről, telomérekről meg egyéb nem létező részekről, hiszen ezek nem (ezek sem) „-mérek”, hanem természetesen „-merek”, amiért itt is szólni merek !!!

Az oligosz (ὀλίγος, -η, -ον) jelentése ’kevés, csekély (számú)’, a polüsz (πολύς) jelentése pedig már ’sok’ is. Ezek igen bızonytalan fogalmak, de a monomer bızonyosan eggy, a dimer meg kettő (pl. cellobióz), a trimer meg három, a tetramer négy, a pentamer meg öt görög (alkat)részből áll.

Ím eggy pentamer pártája példa képnek:

Körnehányrész (küklikosz oligomer), szabatosan : pentadekamer bájos bokrétája és benne (az) alapeleme.

A rendkívül termékeny tudós, az iszomerek névadója és buzgó kutatója, a svéd (Jöns) Jacob Berzelius báró – a vegytan egyik atyja – alkotta a polümer fogalmat még 1832-ben, először selypes svédes hangzással polymeriska alakban.[5] Majd 1833-ban használja először a(z angolkodó) polymeric alakot.[6]

Jöns Jacob Berzelius báró az isomer meg a polymer fogalmak alkotója.

A „mer”-ek, meg a merészkedések
görögül meg magyarul…

Létezhet a művelt magyarban a nemzetközi nómenklatúrából beszıvárgó mono-, di-, tri-, meg oligo- „mer”, de a pongyola „polimer” az már egy félreérthető szókorcs, azazhogy félreérthetetlen vad nyugati barbárság, ami már 2500 éve is minősített antihellénizmus lett volna. Hiszen a hellénben (görögben) poli- legfeljebb ’város’ jelentésű előtag lehet a polisz (πόλις) révén, – miként a politika meg a policia szavakban is – míg a ’sok’ jelentésű előtag csakis „polü-” lehet ! İgen, rövid „ü”-vel ! Szép, magyar rövid „ü”-vel. Merthogy a polüsz (πολύς) az meg már ’sok’. Az európai nyelvek többségével szemben a hellén műveltséghöz illendően a mi magyar anyanyelvünkben ez remekül ki is ejthető ! Nem hıába Héraklész szépunokái vagyunk – Hérodotosz fekete-tengeri görögöktől merített mondái folytán – a szıttyák, azazhogy legszılajabb-legījászabb fia, Szküthész (Σκύθης) meg ıvadékai a szkűthák örökén…[7] E végről egyébıránt a szpártaiak unokatestvérei is vagyunk…

Szegény latinok és a legtöbb európai nyelv ma nem (ma sem) képes kiejteni a klasszikus hellén (görög) „ü”-t ! De mi bızony igen ! Mindennapi gyakorlattá illene hát tenni, hogy magyar ember a latin(ított) szövegben előforduló „y”-okat, azaz üpszilonokat tisztességgel, klasszikusan (ógörögmód) „ü”-nek is ejti és minden gondolatában annak is érzi. Merthogy az „i”-től megkülönböztetett latin „y”, az üpszilon öröksége, a (klasszikus) hellénben (görögben) mindenkoron „ü”-t jelentett és „ü”-nek ejtetett, hiszen bızony eggy (volt) a magyar „ü”-vel !

No de lássuk hát a polümereket ! Ezeknek a „többrészű” vagy „sokrészű”-eknek a magyarba (való) ültetése igen bajos. Nehezen magyarítható egy ilyen vegyes, tarka vegy-társaság. Magam a láncszerűen építetteket (pl. cellulóz, gumi, PE(T), PVC) (gór)láncany(ag)oknak, esetleg létraszerű hasonlattal, az ősi(bb) szó gyökével (gór)lajtorjany(ag)oknak (DNS), a térben terjeszkedőeket (pl. lignin, bakelit) (gór)háll(ó)any(ag)oknak nevezném. Az építő monomerre legjobb szó a máshonnan jól ismert alkatrész nyomán a vegyalkatrész vagy akár egy kis szójátékkal különbözve alkotrész vagy alkorész, esetleg akár (vegy)alkirész (Sz.).

Mindent elöntő sokrészűek – a polümerek

Mit mernek a mindent elöntő sokrészűek, a polümerek ?

Az oligomerek a „néhányrész(ű)”-ek, majd a valóban nagy „sokrész(ű)”-ek a polümerek akár ezres nagyságrendű összetevőből is állhatnak, magyarítva mint ezrerész(ű)ek, ezrirész(ű)ek (Sz.).

Az élő anyag alapja is sok ilyen „sok(ezri)rész(ű)”: az örök(ítő)anyagtól kezdve, az aminosavakból gom(b)olyodó fehérjék, vagy akár a májbéli csiheraktárunk (hellénkedőn energia-raktárunk), a keményítő is az.

LDH képe ide :

Az emberi tejsav-dehüdrogenáz (LDH) tisztán látszó tetramer (négyrészes) szerkezete

Kevesen gondolnák, de az emberiség öltözködésének alapja is a „sokrész(ű)ek”-ben öltött alakot: a len, a gyapot, de még az állati gyapjú anyaga is mind ilyenek. Sőt az alvadékony „tejet könnyező” gumifa a Hevea brasiliensis csorgaléka is ilyen, – elasztomer, azaz ruganyos polümer, a ruganyag, – amely játszi áldással látta el labdázgató (ulamázó[8] meg poktapokozó)[9] olmék-tolték-azték-maja eleinket, akik már vízhatlan ruhát is csınáltak e ruganyos „sokrész(ű)”-ből : A ruganyagból ruganyruha’t…

A Földön a leggyakoribb polümer a cukrokból azaz édelemekből (Sz.) fölépülő cellulóz, hajdan magyarul a sejtkeménye, a növények építőanyaga a latin „cellula” mint ’növényi sejt’ nevéből ered. Majd a második leggyakoribb a bonyolult(abb) szerkezetű, kemény lignin, amely a fák építőanyaga. Neve a ’fa’ jelentésű latin „lignum” szóból fa-kad. A lignin fogalmat ezen anyag leīrója, Augustin Pyrame de Candolle svájci növenyész alkotta és említette először 1813-ban.[10]

A legelső mesterségesen előállított polümer a bakelit volt, amelyet 1907-ben szabadalmazott a szerénytelen föltalálója, Leo Hendrik Baekeland, aki saját nevéből eredően el is keresztelte azt.[11]

A bakelit – angolkodón béjkölájt – talán kicsit hıvalkodó név, de bıztosan könnyebben kimondható, mint a szerkezetét híven leīró „tudományos” polyoxy-benzylmethylen-glycol-anhydrid [ejt: polüoxü-benzülmethülen-glükol-anhüdrid]. (Bár akinek nem fekszik īrásom hazafıasan határtalan őszintesége, az bıztosan talál majd ellenérvet szophisztikusan erre is.)

A német vegyész Hermann Staudinger „Über Polymerisation” – azaz A polümerezésről –való īrása[12] 1920-ban nyıtott új vılágot anyagi kultúránkban.

Array

Vagy talán a főkép innen:

https://docs.google.com/viewer?url=https%3A%2F%2Fwww.acs.org%2Fcontent%2Fdam%2Facsorg%2Feducation%2Fwhatischemistry%2Flandmarks%2Fstaudingerpolymerscience%2Ffoundation-of-polymer-science-by-herman-staudinger-commemorative-booklet.pdf&embedded=true

Foundation Of Polymer Science By Herman Staudinger Commemorative Booklet

1953-ban Nobel-dījat is nyert a „sokrészűek”-ért. Bár e fogalmat Berzelius alkotta, de ebben az új értelmében vılághírűvé bızonyosan Ő, Staudinger tette. Érdekesség, hogy a polümer jelentése szűk száz év alatt olyan távolra bıtangolt, hogy Hermann Staudinger már 1922-re szükségesnek érezte egy új fogalom, a „macromolecula” bevezetését is az ezernél nagyobb atomszámú vegyületekre. Mára már e két fogalom természetesen és csaknem következetesen külön is vállott.[13]

A májból előállított véralvadás ellenes szer, a héparin is polümer, még hozzá kénezett polüszakharid (polysaccharid), magyarítva (kén)sokcukrongy, (kén)tömcukrongy vagy gór(kén)cukrongy. (Sz.) A (római) latinban eredetileg bár a ’máj’ iecur ill. iocur, ezt azonban a tudományos nyelvezet nem használja. A héparin a hellén hépar (ἧπᾰρ) máj szóból epedő latin hēpar alakból termett, amely természetesen hosszú „é”-vel (étával) ejtett alapszó, csak a fogalmat alkotó angolok (Howell és Holt)[14] nem érezték e fınom különbséget, minthogy mindkettő (csak) angol volt. De rajtuk, azaz hogy az ő tudatlanságukon átlépve mi ejthetjük klasszikusan, természetesen és helyesen is ! Szépen, „é”-vel. A természetes héparin kisebb méretű művi utódai, „kistestvérei”, a parinok (Sz.) ma vılágszerte használatosak. A koronás vılághüsztéria ápoltjai-gyógyultjai nyomán is elhíresült véralvadásgátló szer, az enoxaparin is ilyen „sokrészű” (kéncukrany(gy)os) óriásvegyület.

Használatának legfőbb érve, hogy a Wúháni művírus gyakran tüdő(v)érrög (pulmonáris embolia) képz(őd)ésével öl; ezt védi ki az enoxaparin (hozzá)adása, mellyel kevésbé alvadékony a vér, így vérzékenyebb, azaz „folyékonyabb” az ér.

De túl minden természetesen… Eggyre ınkább mesterségesen vannak ma már olyan lombos szerkezetű vegyek (Sz.), amelyek már a merész képzeletet is fölülmúlják : íme a dendrimerek, a dendrites polümerek.

Nem volna találó tükörfordítani a nevüket így inkább csak lombvegyületek vagy lombsokrész(ű)ek lehetnek… Itt kezdődik a szupramolekuláris kémia… már lefordítani is szédületes… talán górvegytan… de ez sem az igazi, hiszen már „vegy” szavunk is kimarjult a tudománya legelején…

Vannak vıszont más merek is, melyekről még īrni merek:

İszomerek hajdan eggydedek

Az izomerek – ejtés-helyesebben ızomerek – az ızomhoz, ill. onnan (el) vezető erek. Ezek az erek ezen īrásnak nem lehetnek tárgyai, csak az iszomerek, – igen, a hellén-helyesen īrott-ejtett iszo- merek – amelyeket gyakronta tévedésből „izomerek”-ként ejtenek. De hát ilyenek a honi értetlenek ! Ez azért is különös, mert az újlatin nyelvekben, az olaszban és a spanyolban is ’sz’-szel ejtik, de még a hangtorzításban bajnok angol is a kezdő „i” betű ’áj’ hangként (való) ejtése után bızony hagyományos ’sz’-szel ejti [ájszõme® / bugrısabban ájszõmõ]. No hajrá, anglománok és más-más xenománok, itt van most az ıgazodás ideje ! Iga-zodj !A nemzetközi vılághoz ebben bızony már iszomerizálódni illene ! Erre vıszont félre ıszony, bızony ıszom ! Emlékezetessen-mnémotechnikusan : Iszom erre !

A görög szóösszetétel, az ἰσόμερoς azaz iszomerosz az ’egyenlő’ jelentésű ἴσος (iszosz) és a fennen taglalt ’rész’ jelentésű μέρος (merosz) összevonása, Berzelius báró úr teremtménye. No persze az angolok még ezt is képesek voltak ang(o)lítani: a néma (mert fölösleges „e”-re végződő) isomere óalakban (archaicus-an), majd utóbb korszerűsítették (modernizálták) a nemzetközi isomer alak(já)ra.[15]

Nemrégen Bősze Péter tanár úr hívta föl a figyelmemet az iszomernek hajdan megfelelő magyar „egyded(ek)” (helyesebben eggydedek) alakjára…

Az iszomerek nevezéktanával – szerkezeti összetettségére való tekintettel – külön tanulmányban foglalkozom: Iszomerek – metamerek, rotamerek, enantiomerek meg tautomerek – azaz – Sokszerű eggydedek című dolgozatomban…

Csak ízelítőül említem, hogy Kazay Endre a Gyógyszerészeti Lexikonában (1900-ban) még „metamerek”-ként taglalja azon szerkezeti iszomereket, amelyekben a gyökök más alkatúak is; az azonos gyököket a lánc más sorszámú tagján viselő szerkezeti iszomerektől, a „helyzeti isomerek”-től meg még a sztereoiszomerektől is elkülönítendő… (Ő még „isomerek”-ként emlegette őket.) [16]

No és végül testesen…

Mit „mer”-het egy szerv vagy épp egy test-rész ?

Anatomiai és orvosi nómenklatúránk igen rendszertelen a „mer”-észkedések fölbukkanásában. Ezek a „mer”-ek persze nem keverendőek a vegytani (kémiai) „mer”-ekkel ! Különböznek tőlük nagyságrend(ny)i méretekkel…

Egy kis ízelítő ábécé rendben:

adenomera, görög szó, két remek rövid „e”-vel ejtve; jelentése mirigyince, mirigyenc, miringy, mir(i)gyengy, mirígyrész, mirígyrekesz (Sz.); azaz mirígyszerkezeti egység. E klasszikus szóörökség Plutarkhosztól (Πλούταρχος) ismeretes : adenōdēs [ejt: adenódész]: mirígyszerű. (ἀδενώδης, -ες).

merokrīn, görög [ejt: merokrín]: mirígysejt elválasztási forma, amelyben a váladékszemcsék kiürülése a sejt kocsonyájának, azaz szulcájának (prótoplaszmájának) vesztesége nélkül történik (μέρος merosz : darab, rész ; κρῑνω krínó, krínein : kiválaszt, szétválaszt, elválaszt).

merulātiō, -nis, f. görög-latin [ejt: merulátió, pongyolatinkodón: meruláció]: oszlás, osztódás. A görög merosz (μέρος), azaz ’rész’, ’darab’ latin képzővel toldva. Szó szerint ’részekre tagolódás’, ’részelődés’ vagy ’darabolódás’, azaz ’aprózódás’ (Sz.).[17] A megtermékenyített anyai petesejt aprózódása…

Mégis… Mér’ mernek a „-mer”-ek „-mér”-ek lenni még ?

A hályogkovácsok bátorságával harsogó kis és nagy doktorok teszik ma is természetessé ezt a nyelvi barbarizmust, amelyre semmi szüksége a kisdiáktól a tanszékvezetőig, senkinek, sehol, semmikor… Itt az idő ! Törjük át a hallgatás falát ! De ha azt nem is sikerülne, hát legalább… Törjük át a hallgatás farát !

A hellén jövevény „-mer”-ek védelmében szót emelni bármikor merek. Rám bizton számíthatnak. De most vár az ebéd, így hamarosan már a meleg levesből is merek…

Graeculus Hellēnicus

2022 Álom hava 21.-én délben

Végezetül… díszítősorunk: a PVC lánca:

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/PVC#/media/F%C3%A1jl:PVC-3D-vdW.png

De az oldal pártájául (vagy itt alul) díszítősor lehet a cellulóz is:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Cellul%C3%B3z#/media/F%C3%A1jl:Cellulose-Ibeta-from-xtal-2002-3D-balls.png Fölé-aláiratnak:

Díszítősorunk a Föld (még) leggyakoribb (természetes) polümere, a (növényi) sejtkeménye

Alap-Forrástár:

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I.-II.-III. (Akadémiai Kiadó, Budapest. 1967–70.)

Györkössy Alajos-Kapitánffy István-Tegyey Imre : Ógörög-magyar nagyszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993).

Kazay Endre : Gyógyszerészi Lexicon (saját forrásait maga jelöli meg rövid előszavában)

Szabó László Bonctan-szótár (máig digitális kéziratban/gépiratban).

Szabó László Szabó-szótár (máig digitális kéziratban/gépiratban).

---

[1] Megjegyzendő még, hogy ez a ’rész’ a μέρος azaz merosz a ’testrész’ jelentésű μέλος azaz a melosz szórokona.

[2] Györkössy-Kapitánffy-Tegyey : Ógörög-magyar nagyszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993).

[3] Györkössy-Kapitánffy-Tegyey : Ógörög-magyar nagyszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993).

[4] Györkössy-Kapitánffy-Tegyey : Ógörög-magyar nagyszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993).

[5] Jöns Jacob Berzelius (1832) „Isomeri, dess distinktion från dermed analoga förhållanden,” Årsberättelse om Framstegen i Fysik och Kemi, pages 65–70; the word „polymeriska” (66.o.)

[6] Jöns Jakob Berzelius (1833) „Isomerie, Unterscheidung von damit analogen Verhältnissen” (Isomeric, distinction from relations analogous to it), Jahres-Bericht über die Fortschitte der physischen Wissenschaften …, 12: 63–67. (64.o.)

[7] Hérodotosz : Hisztoriaj (Ἱστορίαι) – Történelem, īródott ióni(ai) dialektusban i.e. 430 táján

[8] Schwartz, Jeremy (December 19, 2008). „Indigenous groups keep ancient sports alive in Mexico”. Austin American-Statesman. Retrieved December 20, 2008

[9] Jeffrey P. Blomster and Víctor E. Salazar Chávez. “Origins of the Mesoamerican ballgame: Earliest ballcourt from the highlands found at Etlatongo, Oaxaca, Mexico”, “Science Advances”, 13 March 2020. Retrieved 14 March 2020.

[10] de Candolle, M.A.P. (1813). Theorie Elementaire de la Botanique ou Exposition des Principes de la Classification Naturelle et de l’Art de Decrire et d’Etudier les Vegetaux. Paris: Deterville. See p. 417.

[11] Amato, Ivan (March 29, 1999). „Leo Baekeland”. Time. 

[12] Staudinger, H. (1920-06-12). „Über Polymerisation”. Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft (A and B Series). 53 (6): 1073–1085.

[13] Jensen, William B. (2008). „Ask the Historian: The origin of the polymer concept”(PDF). Journal of Chemical Education. 85 (5): 624–625. Bibcode:2008JChEd..85..624J. doi:10.1021/ed085p624. Archived from the original (PDF) on 2018-06-18. Retrieved 2013-03-04.

[14] Knoll József: Gyógyszertan (Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1983) II. 238.o.

[15] Wiktionary / isomer

[16] Kazay Endre : Gyógyszerészi Lexicon 1900-2000, III. kötet, 149. o.

[17] E három példa-fogalom a Szabonc-szótár, a (Magyar) Bonctan szótár még kiadatlan gépiratos változatából származik (Sz.)

Portrait by John Way, 1826. The Library of the Royal Swedish Academy of Sciences

Staudinger polümer-tálaló képe – THE FOUNDATION OF POLYMER SCIENCE BY HERMANN STAUDINGER (1881-1965) FREIBURG, BADEN-WÜRTTEMBERG APRIL 19, 1999

Ím a tisztázatom is…

Jó étványat !

Magam is merek… ha ügyeletben levest lelek…

2023 1.29.