A fullákosság, görögködőn az aszthma örükletessége ma már bizonyosság.
A családban már előfordult fullákosság (aszthma) olyan kockázati tényezőt jelent, amelynek örüklésében sok különböző gén játszik közre. Ha az egypetéjű ikrek egyike fullákos (aszthmás), akkor az ikerpár másik tagjánál a megbetegedés valószínűsége körülbelül 25%-os.
2005 végéig 25 olyan gent találtak, amely szerepet játszik a fullákosság (az aszthma) kialakulásában. Többek közt a GSTM1, az IL10, a CTLA-4, a SPINK5, a LTC4S, az IL4R és az ADAM33. E genek közül soknak az immun-rendszerhez vagy a gyulladásos folyamatok szabályozásához is köze van. Az eredmények azonban még azokra a genekre vonatkozóan sem voltak minden vizsgált népességnél egyértelműek, amelyeknek az aszthmával való összefüggését többszörösen megismételt kutatások támasztják alá. 2006-ban egy örükleti (genetikai) kutatás már több mint 100 gent társított a fullákossággal, az aszthmával, azóta pedig még több ilyen gent találtak.
Egyes örükleti változatok (genetikai variánsok) csak bizonyos környezeti hatásokkal kombinálódva okozhatnak aszthmát. Ilyen például a CD14 örükterület (genterület) eggypontos nukleotid polümorphizmusa a kórméreg (az endotoxin), egy baktériumok által termelt méreganyag hatásával kombinálódva. Az endotoxin többféle forrásból származhat, például dohányfüstből, kutyáktól, gazdasági üzemekből. Az aszthma kialakulásának veszélye tehát egyaránt függ a személy örükleti (genetikai) hajlamától, és attól, hogy a szervezete milyen mennyiségű méreggel (endotoxinnal) találkozott.