A goudzsi avagy az ázsi piros csodabogyó az utóbbi két évtizedben tört be Európába, azazhogy vált nálunk is ismertté… pedig őseink bizonyosan ismerték ! Különösképpen, hogy eggyik fő termesztési területe éppen Ujgúrország (ma Kína megszállása alatt).
A már idősb Plinius által is említett Lyciumot, avagy az ördögcérnát régen ismeri a nyugati világ. Linné (Linnaeus) írta le először („tudományosan”) 1753-ban (a Species Plantarumban) a Lycium fajokat, szám szerint háromat: L. afrum, L. barbarum és L. europaeum. Ezek a kaffer ördögcérna, a (közönséges) barbár meg az európai ördögcérna. Mai tudásunk szerint 70-80 fajt ölel föl az ördögcérnák, latinkodón a Lycium nemzetsége… Ennek két faja, a (közönséges) barbár ördögcérna (L. barbarum) és a kínai ördögcérna (Lycium chinense) ismert Kínában (mandarimul) goudzsi néven.
A szuperhülye angolból-átvett rongy-magyar tévesen általában goji(bogyó) néven írja és angolkodó írása szerint hibásan „j”-ével is emlegeti. (Megjegyzendő: ezen írott alak angol-ameri ejtése egészen közel áll a kínaihoz.) Ez a goudzsi gyümölcsnév a kínai (központi) nyelvből, a mandarimból származott az angolon át (félreolvasottan) torzulva a magyar alnyelvbe. Érdemes hát leszámolni e műveletlen, bugyuta „goji” szóalakkal, amely nem több és nem kevesebb, mint tudatlan félreolvasás, no meg persze téveteg angolmajmolás.
Az ördögcérna népi nevei között még van mit magunkból magunknak is fölfedezzünk !!!
A (mandarim) kínai goudzsi helyett persze bőven válogathatunk valamely eredeti, ördögcérnás csodabogyót termesztő nép nyelvéből véve át annak évezredek óta használt nevét. Mivel ez a csodabogyó természetesen ismert egész Délkelet-Ázsiában, még hozzá különböző neveken, így elég nagy a választék.
Vietül például củ khởi, Indiában hindiül murali, tibetiül meg dretserma (འདྲི་ཚིར་མ།) azaz ‘szellemtüske’ a neve.
Ha pedig a rokonságot tartjuk tisztességgel, akkor messzeszármazott ujgur meg jugur testvéreink, azazhogy atyafiaink nyelvéből illik az ehető ördögcérna talán épp tündércérna (Sz.) nevét merítenünk…
De maradhatunk egyelőre a kínai, pontosabban a mandarim nevénél is : goudzsi !
Némi kínai nyelvértelmezésül : a mandarim a kínai „hivatalos” nyelv, amely a portugálból származik (língua mandarim) és a hülye angolban a gyümölccsel azonos „mandarin” alakra torzult. Ennél már csak az hülyébb helyzet, hogy a világ ezt az angolkodó tévedést majmolja nyakló nélkül. Ha európai módon kívánunk róla beszélni, csakis az eredeti portugál alakot illő használnunk. Ez pedig eredetileg a maláj menteri, szóból ered, melynek végső forrása a szanszkrit mantrin, mely ’miniszter’ vagy ’tanácsnok’, de leginkább ’hivatalnok’ jelentésével a Ming meg a Csing császárság uralkodóihoz kötődő nyelvre utal.
De Kínában több „kínai” nyelv is van, lássuk, halljuk hát ezeken is :
- kantoniul / kwangtungul (Jyutping) : gau2 gei2
- hakka nyelven (Sixian, PFS) : kiéu-kí
- min-nanul azaz déli minül, „sanghajiul” (POJ) : kó͘-kí / kió-kí
Kínában az ördögcérna (Lycium) bogyóit csaknem 2000 éve fogyasztják. Kína egy Európányi ország, amelynek 56 hivatalosan is elismert nemzetisége van, így nem csoda, ha az ördögcérna két faját is művelésbe fogta e sokszerű nép. A keletibb részen két, egymástól független(?) Lycium chinense termesztő központ alakult ki, míg a Jangce mentén meg Lycium barbaricumot termesztenek a gyümölcséért csaknem másfél évezrede…
A goudzsi kiemelkedő jelentőségű terméke ma a hui nép lakta Ningsia ( 宁夏 ) autonóm tartománynak.
A kínai nyelvű hui nép azaz a Huízú ( خوذو ) a Lycium barbaricum termesztésében jeleskedik.
Az ott termelt goudzsi gyümölcsöt Ningsia(i) goudzsi néven forgalmazzák.
A kínai megszállás alatt élő ujgúrok is becsülik és termesztik a goudzsit…
Kína nemzetiségi politikája, a mindent átszövő propaganda, meg a módszeresen elnyomott népek elleni üldöztetés miatt tulajdonképpen azt sem tudjuk nem ujgur eredetű-e, vagy más elnyomott és elhallgatott néptől származik-e az ördögcérna gyümölcséért való termesztése…
Talán többet kellene látogatnunk távoli ujgur meg jugur rokonainkat, és ez is kiderülne !!!
A kínai források szerint azonban innen Ningsiából rajzott szét a goudzsi termesztése…
Kína és benne Ningsia tartomány goudzsiját azonban érdemes némi fönntartással kezelnünk, mivel szó sincsen biotermelésről, így fölmerül, hogy mennyire egészséges egy permettel bőven mérgezett gyümölcs?!
Ajánlott e tárgyban tanulságos olvasmány : https://www.nature.com/articles/s41598-021-04599-5
A goudzsi termesztésében legjobban akkor járnánk el, ha boltok polcai helyett saját kertünkben tartanánk permetezetlem módon, magyarmód egészségesen…
A goudzsi bor, mandarimul (kínaiul) goudzsi dzsiu ( 枸杞酒 ) legalább háromféle szeszesital Kínában, amelyet goudzsi bogyóból erjesztenek. A goudzsi bor már a Han-ház (漢朝 Hàncsáo ) kora (i.e. 202 – i.sz. 220 ) azaz Krisztus kora óta ismeretes.
A goudzsi gyümölcs néven emlegetik olykor a rokon fajt, a kínai ördögcérnát is…
A kínai ördögcérna kicsit kisebbre nő, de dúsabban elágazó, mint a rokon faj. Gyümölcse nyár derekától az ősz közepéig folyamatosan érik. Legalább 600 éve termesztik a Sárga folyó völgyében és része a hagyományos kínai gyógynövénykincsnek is…
Az utóérlelés, mint csaknem minden hasonló bogyós gyümölcsnél aszalodással, így némi ráncosodással is jár.
Mindkét faj gazdag karotenoidokban és flavonoidokban is. A fő flavonoid a rutin, a fő karotenoid pedig a zeaxanthindipalmitat (49% of the carotenoid fraction), a β-carotene, két féle cerebrozida, és három pyrrol-származék is előfordul benne.
A goudzsi bogyót, a piros bogyót nyersen elrágcsálva, vagy a szárított bogyókat vízbe vagy teába áztatva (turmixokhoz vagy müzliben), de akár főzve is különböző kásákkal fogyasztják. A kínai orvoslásban e bogyó fogyasztásának tulajdonítják a jó kedélyt hosszan tartó fiatalos közérzetet, szépséget, erőt, kitartást, szerelemgyümölcsként (aphrodiziákumként) is ismerik. A nagy mennyiségű C-vitamin és a flavonoidok mellett 18-féle aminosavat is tartalmaz…
A búbajűző és fiatalító hatását átérezve illő neve lehet magyarul a tündércérna (Sz.) vagy talán még átérzőbben belső dallammal is tündérinda (Sz.)
A Lycium nemzetséget Linné nevezte el 1753-ban. A (már idősb Plinius (23–79) által is használt) latin neve, a lycium is a görög λυκιον (lükion) szóból fakad, és Pedanius Dioscorides (ca. 40–90) is emlegeti mint a festők tüskebokrát, bár ez utóbbi lehet, hogy valamely Rhamnus fajra vonatkozott.
A görög szó az ősi Lükia (Λυκία) országát idézi Anatoliából, ahol ez a növény hajdan öshonos volt.
Applications in Functional Foods
Edited By Xingqian Ye, Yueming Jiang
Published June 26, 2020 by CRC Press
476 Pages 55 Color & 25 B/W Illustrations
Ajánlott olvasmány a „barbár” és a „kínai” goudzsi megkülönböztetésére :
Lee, HW; Kim, YH; Kim, YH; Lee, GH; Lee, MY (2014). „Discrimination of Lycium chinense and Lycium barbarum by taste pattern and betaine analysis”. International Journal of Clinical and Experimental Medicine. 7 (8): 2053–9. ISSN 1940-5901. PMC 4161546. PMID 25232386.
