A „kollagén” mára már az eggyik legnevesebb alkotóelemünk.
A hellénkedő „kollagén” magyarul az enyveny(gy) vagy kocsonyany(gy) szavakkal lenne ízesebben leírható…
A kollagén az állat- meg az embervilág egyik legelterjedtebb fehérjéje. Alapvető szerepet játszik a sejtek közötti tér (latinkodón: „extracelluláris mátrix”) meg a porcszövet fölépítésében, de még a csontok (vagy agancsok) rugalmasságában is. A szem szaruhártyájának alapját is ez a fehérjénk alkotja. A kollagén szerkezeti (latinkodón „strukturális”) fehérje, amely (a) vízben oldhatatlan; csak savakkal és lúgokkal oldható. Rostos (latinkodón „fibrilláris”) térkitöltése van, jellegzetes hullámos lefutással, változó (2-20 mikrométeres) rost-átmérővel. Az enyves anyag melegítés, főzés hatására kocsonyát ereszt, amely igen nagy térfogatú vizet képes megkötni. Ezt a tulajdonságát használják föl konyhaművészetben a kocsonyakészítésnél. Emberben (is) nagy vegyület-családot alkot. Az enyvenynek több fajtája ismeretes: 25 féle enyveny-vegyületet (hellénkedőn: „kollagén-molekulát”) különböztetünk meg, amelyeket ma római számokkal jelölnek, igen bárdolatlanul, tudatlanul és igen korlátoltan. Okosabb és értelmesebb lenne (persze) előfordulási helyeik vagy működésük, szerepük szerint (el)nevezi őket…
Például : az I-es kollagén a leggyakrabban előforduló vázanyag az emberi szervezetben. Megtalálható a bőrben, az erek falában, az inakban, a szem szaruhártyájában és a fogakban is. Így az illő neve az alapenyveny (Sz.) lehet. A II. kollagén a porcok fő alkotója, így megtalálható a porckorongokban, de még a csarnokvízben is. Így az illő neve a porcenyveny (Sz.) lehet. A III. kollagén más néven rácsrost megtalálható az alaphártyákban (a bazális membránban), nyirokszövetek vázát alkotó rácsos (rétikuláris) kötőszövetben. Igen vékony rostátmérővel rendelkezik. Így ennek az illő neve a rácsenyveny vagy (alap)hárty(a)-enyveny vagy fátyol-enyveny vagy még inkább tüllenyveny (Sz.) lehet. (Ezt a kötőszöveti fibroblasztok, retikulumsejtek termelik.) De rostjainak vékonyságára való tekintettel akát vékonyenyveny vagy keskenyenyveny (Sz.) is lehet.
A IV. kollagén az alaphártya (bazális membrán) tömör (lamina densa) rétegét alkotja, így előfordul a (haj)szálerek (kapillárisok) falában meg a vese érgombolyagjaiban (glomerulusaiban) is. Innen a neve következetesen (haj)szálér-enyveny (Sz.) lehet. Az V. kollagén a méhlepényben (placentában) található, így a neve következetesen méh(lepény)-enyveny (Sz.) lehet. A többi helyes elnevezéséhez érdemes (lenne) alaposabban átgondolni a szervezetben a helyüket meg a szerepüket…
Érdekes, hogy a sorszám növekedésével némelyeknek már graeco-latin neve is kerekedett :
A XIV. az Undulin, a XVIII. meg az Endostatin lett.
A szó-kezdeti franci collagène [ejt: kollazsen], az óhellén κόλλα [ejt: kolla] ‘enyv’ (a régi idők ragasztója) és a -γενής [ejt: -genész] ‘-képző’ szók összetételből ered… Ládd : Substance, éléments collagènes; (J. Rostand, La Vie et ses problèmes,1939, p. 59)
A kollagén a görög(ös) eredeti kiejtését tükrözi, csakúgy, ahogyan a német Kollagen ejtése is. Helyesebben persze kollagen lehetne…
Minek is hellénkednénk azonban, ha mondhatjuk magyarul is?! Az enyveny az enyv (alap)anyaga. Ennek az enyveny-alap-építőelemei az enyüncék. vagy enyvencek vagy enyvince‘k. Ládd alább az ábrán !
Ezek az ici-enyvencék talán még szebben szólva enyüncék 290 nm hosszúságúak és 1,5 nm szélesek.
Ezek az ici-enyüncék 290 nm hosszúságúak és 1,5 nm szélesek; két szomszédos eny(w)ünce (fibrillum) között az enyvenyrostban 40 nm-es hézag van. A pöndörhármancs sodratában ( grékolalatinkodón a tripla helikális szerkezetben) három, egymás köré tekeredő eny(w)ünceszál (alfa polipeptid) lánc kígyózik. Ezen láncok hüdroxülált aminosavai között a könnyenykötések (másodrendű hüdrogénkötések) teremtenek kapcsolatot és tartják össze a sodratot. A polüpeptid láncban nagy szerepe van a lüzin meg a prolin aminosavaknak, ezek oldalláncai hüdroxülálódnak, így kerekedik belőlük hüdroxülüzin meg hüdroxüprolin.
Az enyveny minden harmadik aminosava glükin (glycin), ez adja a hajlékonyságát meg a ruganyosságát.
A legtöbb fehérjében csak kis mennyiségben fordul elő, kivéve az enyvenyt (kollagént), amelynek harmada glükin (glycin). (Nelson, D. L. & Cox, M. M. (2005). Lehninger Principles of Biochemistry, 4th Edition. New York: W. H. Freeman and Company, p. 127. ISBN 0-7167-4339-6. )
A selymeny (grékolatinkodó szókhimairával: selyemfibroin) is nagy mennyiségben tartalmazza a hajlékonyság aminosavát, a glükint.
Forrásaim :
J. Rostand : Substance, éléments collagènes; (La Vie et ses problèmes,1939, p. 59)
Nelson, D. L. & Cox, M. M. (2005). Lehninger Principles of Biochemistry, 4th Edition. (New York: W. H. Freeman and Company, p. 127. ISBN 0-7167-4339-6. )
Ajánlott olvasmány :
Glükin – pongyolatinkodón glycin – a glükokoll
Hírdetés
Az enyveny avagy a kollagén az állat- és az embervilág egyik legelterjedtebb fehérjéje. Alapvető szerepet játszik a sejtek közötti tér (latinkodón: „extracelluláris mátrix”) és a porcszövet fölépítésében, de a csontok rugalmasságában is. Szerkezeti (latinkodón „strukturális”) fehérje, amely a vízben oldhatatlan; savakkal és lúgokkal oldható. Rostos (latinkodón „fibrilláris”) térkitöltése van, jellegzetes hullámos lefutással, változó (2-20 mikrométeres) rostátmérővel. Melegítés, főzés hatására kocsonyás enyvet ereszt, amely igen nagy térfogatú vizet képes megkötni, ezt a tulajdonságát használják fel a kocsonyakészítésnél. Emberben nagy vegyület-családot alkot. Több fajtája ismeretes: 25 féle enyveny-vegyületet (hellénkedőn: „kollagénmolekulát”) különböztetnek meg, amelyeket ma római számokkal jelölnek.
A franci collagène [ejt: kollazsen], az óhellén κόλλα [ejt: kolla] ‘enyv’ (a régi idők ragasztója) és a -γενής [ejt: -genész] ‘-képző’ szóösszetételből ered…
Substance, éléments collagènes; (J. Rostand, La Vie et ses problèmes,1939, p. 59)
A kollagén a görög eredeti kiejtését tükrözi, csakúgy, ahogyan a német Kollagen ejtése is.
Minek is hellénkednénk azonban, ha mondhatjuk magyarul is?! Az enyveny az enyv (alap)anyaga. Ennek az építőelemei az enyüncék. Ládd alább az ábrán !
Ezek az ici-enyvencék talán még szebben szólva enyüncék 290 nm hosszúságúak és 1,5 nm szélesek.
Ezek az ici-enyüncék 290 nm hosszúságúak és 1,5 nm szélesek; két szomszédos eny(w)ünce (fibrillum) között az enyvenyrostban 40 nm-es hézag van. A pöndörhármancs sodratában ( grékolalatinkodón a tripla helikális szerkezetben) három, egymás köré tekeredő eny(w)ünceszál (alfa polipeptid) lánc kígyózik. Ezen láncok hüdroxilált aminosavai között könnyenykötések (másodrendű hüdrogénkötések) teremtenek kapcsolatot és tartják össze a sodratot. A polipeptid láncban nagy szerepe van a lizin és prolin aminosavaknak, ezek oldalláncai hüdroxilálódnak (hüdroxilizin, hüdroxiprolin).
Az enyveny minden harmadik aminosava glükin (glycin), ez adja a hajlékonyságot.
A legtöbb fehérjében csak kis mennyiségben fordul elő, kivéve az enyvenyt (kollagént), amelynek harmada glükin (glycin). (Nelson, D. L. & Cox, M. M. (2005). Lehninger Principles of Biochemistry, 4th Edition. New York: W. H. Freeman and Company, p. 127. ISBN 0-7167-4339-6. )
A selymeny (grékolatinkodó szókhimairával: selyemfibroin) is nagy mennyiségben tartalmazza a hajlékonyság aminosavát, a glükint.
