Úszásnemeim

A mindennapi úszás a testi-lelki egészség biztosítéka.
Ehhez adok most útmutatót. De hogyan is ússzunk? Unva, fáradtan, gépiesen soha ! Mindig az újat keresve, stílusunkat csiszolva, egyre jobban, egyre vízbiztosabban…

Úszásnemeim

Vízparton nőttem föl. A Tisza partjára vitt édesanyám már eggyéves koromban, az új-szegedi Laposra. Ez Városomban hagyomány volt néhány évszázadon át: Jó idő(k)ben a folyópartra járni, napozni, labdázni meg úszni. (Csak az utóbbi két évtizedben sikerült e szép szokást kiirtani Szegeden.) E napi folyólátogatás ellenére szüleim sokáig várattak, míg úszni megtanítottak. Hat éves lettem, mire a SzÚE – hajdan Szegedi Úszó Egylet – medencéjében, az oldallépcsők között Gyenes Bandi bácsi szigorú szavai és dörgedelmes hangja elindította úszópályafutásomat. Azt mondta, hogy pillangóúszó az sohasem lesz belőlem. Nem is vittem többre pillangóban a megyebajnokságnál, a megyei 50 m-es csúcsnál (27,8 s) és utóbb az országos szenior bajnoki címnél.

A négy úszásnemmel való ismerkedésemkor kezdett motoszkálni bennem az elemi gondolat, hogy miért éppen négy?! Nemsokára – még gyermekként – rájöttem, hogy ennél sokkal több is van! Csak a hivatalos versenyeken nem ússzuk azokat…
A „pillangó” sem volt akkoriban még fél évszázados sem. Ebben a többúszásnemes fölismerésben, illetve ennek a folyamatában sokat segített Savanya Ferenc, azaz „Feri bácsi” aki igazi elöljáró volt az új és újabb úszásnemek kitalálásában… Igazi szellemi műhely volt akkoriban a „szué”, azaz annak régi remek 50-es medencéje, melyet még maga Hajós Alfréd, első olimpiai bajnokunk tervezett. (Azóta emlékét sem tisztelve szétdarabolták. Meleg medencéjéből még a hévvizet is kisajnálták…)

Hajós Alfréd – a Margit-szigeti Uszoda tervezése közben

A Város képviselőjeként, a Szögedi Védegylet (Szögedi Városvédő Egylet) alapítója és elnökeként meg is ünnepeltem az uszi – úszásom bölcsejének – 75. szülinapját a jeles úszóközönséggel. Czene Attilával versenyt úsztunk oda vízalatt, vissza pille versenyszámban. E szülinapon együtt ünnepelt velünk sok más nagyság között Littomericzky Mária úszó olimpikonunk is… Littomericzky „Mimi”-t a „Pillangókisasszony” Székely Éva is említi a Londoni Olimpia kapcsán könyvében, ahol „Sírni csak a győztesnek szabad”. De Coubertin báró az Olimpia újjáalapítónak a jelmondata intsen bennünket ma is : „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!” – különösen igaz ez mai dopping-terhes korunkban.

Mimi mosolyog a vízben…

Visszatérve Savanya Feri bácsihoz, elképesztő színes egyénisége volt az uszodának. Mindenkinek becenevet adott. Én például a vízkeresztségben a „Risza” nevet nyertem, sajátosan riszáló (csípejű) gyorsúszásom nyomán. Erről a riszálás(om)ról – bár igyekezett – sohasem sikerült leszoktatnia. Ma sem hiszem, hogy riszálás nélkül gyorsabban haladnék, hiszen így is a megye legelsője, leggyorsabbja lettem. Később rájöttem, hogy ez örökletes lehet, hiszen némely gyermekem is ugyanebben a riszálló stílusban ússza a gyorsot. (Ahogyan a „Madagaszkár”-i maki-király mondja manapság: „Riszálo- múgyis-úgyis !” A gyűrűsfarkú cica-maki, a katta persze csak táncában lejtve riszál, én meg gyorson úszva is…)

A „Madagaszkár”-i maki-király mondja manapság: „Riszálo- múgyis-úgyis !”

Feri bácsi folyton újított és játékosan sarkallt is bennünket. Rendkívül jó képessége volt a hangulatteremtéshez. Abban a korban, a hetvenes-nyolcvanas években persze több ilyen szellemű oktató is működött fáradhatatlanul. A szentesi úszásoktatásban például a Pólya házaspár (Pólya Sanyi bácsi és neje Téli Évi néni) oktatott hasonló modorban az úszás szeretetére nevelve… Országosan is elkélne egy ilyen átfogó elme, egy ilyen személyiség, aki átfogóbb méretekben is gondját viseli a többi úszásnemnek is, különösen a tömegsportban az úszás szélesebb körű oktatásában. Ha lankadt a figyelmünk pl. a kilencedik 100 méter gyorsúszásban, akkor jött rá egy egészen szokatlan úszásforma: Jobb kézzel megfogod az előtted úszó jobb bokáját, a mögötted úszó meg a tiedet. Így versenyezhetett a mi gyermekláncunk a melletünk úszó gyermeklánccal… Ezt utóbb – 30 évre rá – együtt cseperedő négy gyermekemnek is megtanítottam. Így a „Szabó-lánc”-ban öten úsztunk egymásba kapaszkodva, jómagam elöl, az apraja meg belémcsimpaszkodva. Mindig izgalmas volt az is, hogy ki a gyönge láncszem, és persze, hogy nála a lánc szét ne szakadjon! Ez egy igazi csapatmunka, azazhogy csapatúszás, csapatföladat! Gyermekkorom óta ábrándoztam rajta, hogy úszóversenyeinken akár ebben a számban is versenghetnénk … Bizony-bizony ebben a „láncúszás”-ban is.

Sokat és régóta versengenünk kellene! „Csapatépítés” a vízben! E csapatúszásnem bevezetése még ma is rám vár!

Feri bácsi hirdette és oktatta egy szué-beli föltaláló nyomán a „Csányi-féle spirál”-t is, mely nagyjából a test tengelye körül való forgással – gyorsból hátra, majd megint gyorsra való váltással – haladás érdekes eredményeként jött létre. Ha nem is versenyúszásnak, de gyakorlóúszásnemnek bizony megteszi! Különösképp a vízilabdában, ahol gyorsan kell váltani gyorsból hátra, hogy egy labdáról le ne maradjunk. No persze üdítő, mi több, szédítő lehet egy hossz az edzésben lankadó úszócsimotáknak is… Azt, hogy ennek föltalálásában és kialakításában mekkora (volt) a szerepe Csányinak, azt nem tudom, de inkább nevezem találóbban, magyarabban (spirál helyett) csavarúszásnak, forg(ó )úszásnak, – vagy az égboltot maga körül forgató Sarkcsillagunk régi magyar nevére, a Fúrúcsillagra is rímelve – fúrúszásnak emlegetem…

Álmó fiam öt évesen, 2012 őszén(ek mag havávában) pör(ö)gőúszás vagy még Álmóbbul pörög(ő)úszás képpen mondogatta; majd ennek nyomán tömörebben, találóbban, magam is magyarul pörgúszás-ként emlegetem.

A négy főúszásnem elnevezése máig is igen gyatra magyarul, de persze a világ többi nyelvein is gyöngélkedik… Lássuk csak:

A mellúszás még csak elmegy, bár illőbben békázás, vagy békászás. Hiszen az állatvilágban leginkább a béka úszik így. Talán tőlük is tanultuk…

A hátúszás szép magyar nevét Alsótanyán, a Kissoron hallottam egy öntudatos tanyasi embertől, aki fölajánlotta, hogy szívesen megtanít engem a hanyattúszásra. Ez engem a „hátúszó”-t (a megyebajnokot) az elemi döbbenet erejével ért, hiszen valóban hanyatt úszunk és nem pedig hátra felé…

A gyorsúszásnak van értelme, mert máig is verhetetlenül ez a leggyorsabb úszás. Sokkal szellemesebb is, mint a világnáci (angol) „Free Style” elnevezés.

A pillangóúszás a világ csaknem minden nyelvén a „pillangó” vagy „pille”, sestleg „lepke”, pedig annak csapongó röptéhez csak a legnagyobb jóindulattal, vagy még inkább azzal sem, a legnagyobb korlátoltsággal nevezhető. Ez úszásnem sokkal inkább hasonlít a repülőhalhoz, vagy még inkább a születő tiszavirág csapdosásához, így annak szögedi nevéről kelészúszás, kelíszúszás, vagy kelízúszás, egyszerűbben csak kelíz néven emlegetem …

Szegeden 50 méteren, de különösen 25-ön a leggyorsabb voltam gyorson a 80-as évek elején… Ennek nyomán a (szegedi úszó)cimboráktól azidőben elnyertem a „Villám” nevet is.

Életem egyik legelhibázottabb döntése volt, amikor a vezető vizilabdaedző hívását visszautasítottam. (A labda elhozására lettem volna alkalmas, minden negyedidő kezdetén.) Nem szerettem a pólósok hetvenkedő népét. De évekkel később már világossá vált bennem, hogy belépésem közéjük már önmagában is változtatott volna a nagyszájúak viselkedésén, pusztán a gyorsaságommal is átrendeztem volna a kiskakasok közt a csípéssort, no meg az arcviszonyokat is…

Megyecsúcsot Csongorádban 50 m pillangóban és 50 m háton állítottam föl. Azóta persze ezeket már ifjabbak megdöntötték. A pillangó (kelíz) kedvenc úszásnemem maradt máig is. A stílusát máig is fejlesztgetem, olykor kedvem szerint variálom. Annyit bizonyosan elmondhatok egészen más módon kell „pillangózni” a feszített víztükrű medencében, míg magasabb hullámzással a feszítetlenekben, vagy különösen a hullámzó tengerben…

Egyik kedvenc úszásnemem volt az 50 méter vízalatt(i). Azt hinné az úsz-tudatlan ember, hogy az csak „mellúszás”, ha víz alatt is, de ez természetesen nem (ig)az. Ez egy egészen új úszásmód(ot kíván), még ha szülőúszásneme kétségtelenül a mellúszás, azaz a békázás is. Minthogy 50 méter vízalattiban, „békászás”-ban verhetetlen voltam Szegeden, az úszásmódjának gyakorlásában is volt időm fejlődni. Sajnos ez mindig csak az edzésen kívüli – az edzők intelme miatt csakis az azutáni – rövid időre maradt, mert a „hivatalos” és már igen unalmas úszásnemek mindig el(v)ették az időt az izgalmasabb kihívásoktól… A mi edzésünk után pedig rögtön kezdődött a vizilabdások edzése …

A víz alatt persze sokféle nemben lehet úszni a „béká(s)zás”-on túl lehet delfinként vízszintes hullámban „delfingeni”-is, akár törzs melletti, akár előre nyúlytott karral… De lehet , „nadályúszás”-ban vagy „vidrá(s)zás”-ban közlekedni, vagy akár oldalló „halúszás”-ban is haladni.

Még (aktív úszó) kamasz koromban alakult ki egy egészen szokatlan úszásnemem… Vízvári (Vad)Albert barátom találta ki a medence aljára feküdve a kézcsapások és lábrugások nélkül az egésztest hulámzással (lábiránt) való haladást…

Ebből alakítottam ki a víz színén való nadályúszásomat, mellyel a láb felé lehet haladni a fölsőtest erőteljes csapásaival hason. Ehhez külön fejlesztettem a saját kéz(en)állásból „lábfejes”-sel való rajtot is …

Egyetemi éveim elején ismerkedtem meg németországi orvosgyakorlatom során Erwin Rommel orvosának unokájával, Ronnal, aki maga is sokoldalú atléta volt, fajának méltán büszkesége. Ronald Brechlin szabadidejében zongorázott, lepkészett, futott és úszott. Tengerben és medencében egyaránt remekül. Ő hívta föl a figyelmemet a „Berkoff-Stil”-re (amcsiassan „Berkoff style”-ra). Akkoriban történt a Szöuli Olimpián, hogy Dave Berkoff… egészen új stílusban nyert hátúszásban. Csaknem az egész medencét átúszta hanyatt a víz alatt, mint egy delfin játszva a test hanyatt hullámzásával … Hihetetlen hogy a világ hogy elsiklott az eset fölött, ma már Berkoff nevét is nehéz föllelni a világhállón, pedig új úszásnemet teremtett… Ma már csak az amerikai szakirodalom jegyzi „Berkoff Blastoff” címen az erőteljes és gyakran győzedelmes vízalatti kezdését, mely leginkább a delfinek hanyattúszásához hasonlítható… Ezt a túl sikeres „Berkoff-kezdés”-t 5 méterre korlátozták, ahelyett, hogy új úszásnemként ismerték volna el.

Ha lett volna szellemesség a FINA akkori vezetőiben, ma legalább öt úszásnem létezne, a Berkhoff által bemutatott hanyatt delfin úszással egyetemben… Gondoljuk csak el: kettő féle hanyattúszás, a három hasonúszás mellett, melynek egyikre immár a hanyatt delfin (úszás) lehetne! Berkoff után szabadon…

Gályaúszás… szerényebben csónakúszás… ezt az „úszásnem”-et bizonyára sokan föltalálták már sok helyütt. Ifjú orvosként tapasztaltam, hogy a perzsa hallgatónő, aki korábban úszó volt Iránban szintúgy ismerte ezen úszásomat, melynek mások (nem versenyúszók) az usziban mindig is a csodájára jártak. Hanyatt fekve a mereven (ki)nyújtott láb felé haladva, a kezekkel nagyjából a mell csapásait követve a test alatt. A karok, mint a gálya, vagy a csónak evezői mozognak a merev „csónaktest” alatt. Ez egyébként a nyaki gerincpanaszokkal küzdőknek is lehetőség le(he)nne a mellúszás helyett a gyógyúszásnemek között, hiszen nem kell (hanyatt)homorítani benne a nyakat…

Szabadvizi madármegfigyeléshez is tökéletes úszásnem a csónakúszás.

Volt a fölön egy lenyűgöző nép, melynek törvénye volt, hogy minden nap ússzon. Kisded és aggastyán egyaránt. A szpártaiak így koruk legjobb úszói is voltak! Sokat agyaltam és gyakoroltam rajta, hogy mi is lehetett az az „oldalúszás”, melyet történetírójuk is emleget. Talán „csúszatott gyors” csak az egyik kézzel, vállvetve, azazhogy hátvetve a harcostárssal, így belátva a terep teljességét (csaknem 360°-át) a harci biztonság kedvéért. De lehet, hogy mégis „csak” játékos testmozgás volt, mely a hal(ak)at utánozta … Így született meg a vízalatti oldalvást hullámzó úszásom, a halúszás. Mindennap gyakorlom, élvezetes, remek gerinctorna.

Negyvenegynéhány évesen fedeztem föl őseim (tiszai) úszását, a kútyúzást, avagy a kutyúszást, a kutyaúszást… Sose próbáltam azelőtt… Hamarabb tanultam meg „mellúszni” a hivatalos úszásoktatótól, így ez alapúszásnemet nem volt alkalmam megízlelni se! Utóbb azonban – gyermekeim képzése közben – rákaptam az ízére… sőt, fejlesztettem, mintha kiemeletlen kézzel úsznám a gyorsot „hosszan elnyúlt testtel” …

Ennek a kuty(a)úszásnak lett érdekes fejleménye a vidraúszás … A kutyaúszás oldalvást, a víz alatt a vidra ügyességét idézve …

Szokásommá vált, hogy úszni (valóban) tudó ösmerőseimet saját(os) kedvenc úszásai(k)ról faggattam. Paulik Tibor, régi cimborám mutatta meg egy napon az Ő kedvenc saját úszását… vízalatt a vállakat és az egész törzset riszálva ringató, fejfelé haladó mozgás karcsapások testmelletti uszonyszerűségével , kallólábbal… ebből alakítottam ki a magam módján a lepényhalúszást, ahol a teljes test ring-hullámzik, a végtagok pedig uszonyokként lebbennek, mint a pántlikák…

A Czene-úszást, Czene Attila cimborám úszását nem sikerült elsajátítanom. Ő könnyedén hanyattúszik a lába felé a vízen hanyatt fekve úgy, hogy kezével a feje fölött, azaz hogy mögött csapkod… Ez az egyik legnehezebb úszásnem, amit valaha láttam meg próbáltam…

Vannak persze nálam bátrabb úszásnem-elemzők is. Az alábbi táblázat szerint: http://european-free-school.com/index.php?content=European_Swimming_Club 150 féle úszásnem létezik! Ezek között szerepel a magyar lobogó többször is: Hajós Alfréd fölsőtestből gazdagon úszott gyorsát „Hungarian stroke” néven jegyzik. Székely Éva, a „Pillangókisasszony” új úszásnemét pedig „butterfly/dolphin stroke” néven jegyzik.

Az „új úszásnemek” gyakorlását ajánlom mindenkinek! Izgalmasabbá teszi az úszást, akár uszodában, tóban, tengerben gyakoroljuk. Soha többé nem mondhatja senki, hogy az úszás unalmas lenne. Unalmas az, aki unalmasan úszik. Az úszás pedig ezerszínű izgalmas csoda minden nap annak, aki az úszásnemeknek is mestere és örök kísérletezője…

Különleges élmény a vizek szabadság élménye: a tengerben való úszás. Ez természetesen egészen más úszásmódot igényel … Kedvencem az örömúszás, a tajtékúszás avagy tengerpillangás … tulajdonképpen a „pillangó” tengerre hangolva. A tenger természetesen mindig hullámzik a feszített víztükrű medencékhöz szokott … nem fogható módon…

Érdemes egy úszószemöveget is bekészíteni! A tengerben messzebbre látni élmény. De előnyösebb is, ha a homokpart zátonyait, vagy ha a rejtett szikláit hamarabb észleljük… Ez pedig a tajték-tájékozódásunkat is tovább nehezíti: sűrűbb lesz a szembe-arcba-szájba fröccs ! Csukott szemmel, oldalvonal nélkül pedig nehéz megérezni a közelgő hömpölyeget…

A bukóhullámokban a (meredeken) sellengő mellen túl a pillangózás a legalkalmasabb és legélvezetesebb úszás… A tengerben egyébiránt sokkal könnyebben is megy a hullángó mozgás, különösen, ha ráérzünk a tajtékok ütemére… Tengerben a magunk ütemére úszni végtelen badarság ! Teljes értelmetlenség és élvez(het)etlenség. A tengertől tanulandó annak hullámüteme… Ebben az élvezetben még jobban elmélyít a (láb)uszony használata, amellyel már-már kezdő delfinnek is érezhetjük magunkat…

A hullámokon való pillangás fejleszthető tudás… El kell felejtenönk a saját ütemünket ! A tenger hullámain pillangani annyi, mint eggyé válni az tenger őserejével… A hullámokkal szemben még sokkal izgalmasabb a tajtékzás… Akár egy óráig is bolygok olykor a hullámhátságokon… ez már táltuló (meditatív) állapot…

A hullámokon, a habos tajtékokon lebbedezve, majd meg-megmerülve Budda alapigazságán is elmerengtem… A tudat felszínén a zavarok olyanok, mint a hullámverés… a tudat mélyébe merülve a tenger mélyebb békéjét is megleljük… Úszva táltulni… Az úszás mélyén merengve (meditálva) a bölcsesség egy mélyebb szintjét is megleljük…

Az úszás nem csak életre szóló élmény, de életforma… egy teljesebb életforma.

Dr. Szabó László
„Risza” vagy „Szici”
a „Villám”

2020 Úszhatlan (vírushisztis) Húsvétján…
Száraz Szerdán

Ossza meg:

Leave a Reply