A Bordetella bacinemzetség apró (0.2 – 0.7 μm), kártékony Gram-negatív festődésű jószágokból áll. Alakjukra nézve pálcigömböcök azaz görgölatinkodón kokkobacillusok. A Pseudomonadota törzsből való Bordetella fajok szinte kivétel nélkül légigényűek, latinkodón obligát aerobok. A kivétel, a Bordetella petrii, amely levegő nélkül is vígan él. Általában nehéz őket tenyészteni mesterségesen, mert a körülményeikre kényesek.
Minden fajuk képes az embert megfertőzni. Az első három leírt fajuk a Bordetella pertussis, Bordetella parapertussis meg a Bordetella bronchiseptica olykor a „klasszikus” fajokként emlegettetnek.
A Bordetella pertussis meg a Bordetella bronchiseptica mozgásra is képes (motilis), mivel hajtó ostorai, helyesebben úszófarkincáik is vannak.
(CDC Public Health Image Library. Image credit: CDC/Dr. William A. Clark (PHIL #1037), 1976.)
A szamárköhögés (pertussis) betegségét Guillaume de Baillou franci(a) orvos írta le az 1578-as járvány után. De valószínűleg már kóreai orvosi könyvek ezt a kórt említették korábban is. A kórokozót Jules Bordet és Octave Gengou 1906-ban azonosította és elkülönítette.
Ajánlott olvasmány : „Origin and evolution of Bordetella pertussis”. Sanger. 24 April 2014.
A Bordetella névadója a fölfedezője, a vallon (belga) Jules Bordet.
Már 1895-ben Bordet fölfedezte a bacibontó (bakteriolütikus) hatást, amelyet bizonyos ellentestek (specifikus antitestek) fejtenek ki élőben (in vivo) egy vérsavó-anyag (serum componens) jelenlétében, amelyet ő alexin (alexine) néven nevezett meg emlegetett, amelyet ma a sokkal haszontalanabb és igen buta nevén csak complement-nek emlegetünk.
A szamárköhögés kezelése azaz a kórokozójának az irtása a legsikeresebb a makrolidokkal, például erythromycinnel lehetséges.
A Streptomyces erythreus (ma Saccharopolyspora erythraea) termelte antibiotikum
A kezelés leghatékonyabb, ha már a lappangási időben elkezdik szedni, de legkésőbb a hurutos szakban (katarrhális periodus) föltétlen érdemes elkezdeni. Ez egyébként tökéletesen ellentmond a ma kialakult óvatoskodással, a „várjunk (még) az antibiotikumokkal” kezelési szemlélettel. A szamaras köhögési rohamok (paroxysmális periódus) idején a baciölő gyógyszer adása már csak a fertőzékenységet csökkenti, a lefolyást nemigen javítja. A szamár köhögési rohamok szaka pedig rendesen legalább két hétig eltart.
