Házas-Párgyógyászat
Párgyógyászat vagy pártherápia ?
Pár-szó-gyógyászatom
Türelmedzéssel
„[…] ἐν τῇ ὑπομονῇ ὑμῶν κτήσασθε τὰς ψυχὰς ὑμῶν” (Εὐαγγέλιον κατὰ Λουκᾶν)
[ejt: En téi hüpomonéi hümón ktészaszthe tász pszűkhász hümón”](Lúqá’ euangelionja)
A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket. (Károli Biblia, Lukács evangeliuma 21:19)
Gyakori, hogy egy „párgyógyász” a pályája elején válás-párti, vagyis éppenhogy pár- és családellenes, pár-vesztő, – azaz „párrombolász” – végül pedig pár-párti lesz, vagyis valódi párgyógyász(szá) szelidül, azazhogy a család(ok) valódi pártfogójává nemesül. Már itt a legelején tısztázandó : a „válás-párti” legföljebb csak „válász” vagy „vál(ás)gyógyász”, merészebben metszve a szót „párseb(z)ész”, „válseb(z)ész”, „válmetszész”, „vál(a)vágász”, „(szét)választász”, vagy „(el)választász”, szabatosabban szólva „párcsonkolász”, idegenkedőbben (vegyerszóval) „páramputátor” vagy némi talmi méltósággal „párboncnok”, félhellénkedőn „páranatomus” lehetett. Mindössze-vıssza érlelődés, jellemfejlődés kérdése, végtére meg bölcsesség dolga az egész ! A társadalmat nem a zűrös-gubancos családi vıszonyok, nem az elvált párok, – nem a széttép(et)ett családok – hanem a gyógyultak, no meg persze a tartósan kitartóak, a (ki)tartó(s)ak tartják össze…
A társadalmat – időfolyamában – a gyógyult párok gyógyítják ! Eggyetlen komolyabb (tudományos) eredmény vagy (sport)siker sem született még szīvós kitartás nélkül, miért lenne ez máshogy éppen a párkapcsolatban vagy a házasságban?!
A „válász”, azaz az „ál-párgyógyász” meg a (valódi) „párgyógyász” között azonban föltétlen különbséget kell tenni már a leges legelején, hiszen ez alapvetés ! Így könnyebben eldöntheti az ítélőképességében is korlátozott párválságos, hogy válna vagy ınkább a választása mellett kitartana. Így a társadalmi megítélése is végre a helyére kerülhetne…
„A szeretet az érett, termékeny egyéniség képessége.” (Erich Fromm)
Erich Fromm bevezette az álszeretet fogalmát is a nyugati társadalom kiüresedése kapcsán. Ennek párhuzamán használom én az ál-párgyógyász fogalmat, hiszen aki a párgondok gyógyítása helyett önkényesen úgy dönt, hogy a válást ajánlgatja, az nem lehet párgyógyász, legföljebb csak álpárgyógyász az álnok álszeretet jegyében. A jobb érthetőség kedvéért az olyan szerelő, aki, az elromlott kocsi javítása (képessége) helyett (csak) folyvást a bontást javasolja a szeretett járgányra, az legföljebb csak álszerelő vagy ınkább csak rontó, bontó, bontász. Így különbözteti meg a magyar nyelv a szerelőt avagy a javítót a bontótól is. Érdemes (lenne) hát a párkapcsolatok javítóit is a bontóktól élesen már a nevükben is elkülöníteni ! Hiszen élesen különböznek !!! Már a céljaikban is… Az alapvetésben…
„A társadalmat a tartósan kitartóak, (azaz) a (ki)tartósak tartják, így gyógyítják össze.” (Sz.)
Előfordulhat persze, hogy valaki – egy pár a párkapcsolattal – elhıbázza az életét, majd egyszer mégis csak fölbukkan az „ıgazi”… de ennek a valószínűsége ezrelékes, míg a legtöbb ember meg asszony csak a csöbörből a vödörbe csobban. Ha valamennyi jellemfejlődés nincs a két kapcsolat között, akkor (az új nászban) jobb élet sincsen. Ma legınkább csak szalmaláng szerelemből kelnek párok egybe és az ıgazi átható magma-szeretetről meg vénültükig fogalmuk se lessz. Ez meg egészen hétköznapi jelenség… Érdemes hát a hétköznapi házasságokat valóban tudományosan megközelíteni és módszeresen gyógyítani !
Merítkezzük hát meg a párgyógyászás ó- meg új gondolatköreiben !
Pszűkhé hellén helyes eredetijébenΨῡχή pongyolábban röviden Pszükhé hellén betűiben Ψυχή, rontott latinkodón Psyche, hossz-jelölő szabatosabban Psӯchē a görög regerendben halandó kırálylány, aki Erósz hellén ıratában Ἔρως – latin nevén Amorvagy Cupido – kedvese, majd mint İstennő, a hites felesége is lett.Y E történet az emberi, azaz az asszonyi lelket személyesíti meg, amely a halált is vállaló küzdelmekkel érdemli ki, hogy a szerelemmel egyesüljön földöntúli boldogságban élete párjával, majd a vılágra hozza gyermekét, Hédonét hellénül Ἡδονήt a Gyönyört.
A léle(k)gyógyászat (Sz.), a görög lélek, az atti(kai) pszűkhé (ψῡχή), dórul pszűkhá (ψῡχᾱ́) szó nyomán hellénkedőn lett pszűkhiatria, pongyolatinkodón psychiatria, majd még pongyolábban pszihiátria, a még eccerűbb betegek nyelvén meg csak „cihiátria”. E (lelkes) gyógytudomány az utóbbi évszázadban igencsak kinőtte magát. A rengeteg hajtás és vadhajtás, sőt ezen belül is a (pár)kapcsolatok „orvoslás”-ára szolgáló ırányzatok között a párgyógyászat (Sz.) az, amikor a párkapcsolato(ka)t gyógyítjuk. Fél-idegenkedőn, pipogyán, pongyolán „párterápia” néven emlegetik, fölöslegesen rontott göröggel, vágott hátú szó-khimairával.
Amennyiben a párkapcsolatban a házasság intézménye is érintett, úgy házasság-therápia (pongyolábban házasságterápia) helyett ennek házas(ság)gyógyászat (Sz.) az illendő neve.
„Ámde a mit a szerfölött sokak – ezek a fölöslegesek – házasságnak hívnak […] a léleknek a szegénysége kettesben !” (Nietzsche Frigyes : İm-igyen szóla Zarathustra)
Bár a vılág romlása igen előrehaladott, és a feleség (manapság) rıtkán egészség… de ma a válás még (is) biztosabban betegség…
A válás eggy életre szóló nyīlt seb, különösen, ha – a sebet sajgatandó – közös gyermek(ek) is van(nak). E seb legınkább olyan, mint eggy (nyīlt) csonttörés után a gennyedő sıpoly mélye, a gennyeregető csontvelőlob, a gyógyīthatatlan gyulladás…
A válás-vesztes (Sz.) gyerekek e gennyedő seb sarjai és e sarj-szövetben a társadalom további gennyedésének melegágyai, mıntakövetően kénytelen fészkei. A társadalom további roncsolódásának megelőzésére érdemes lett volna ezt már évtizedekkel ezelőtt komolyabban vennie az egész társadalomnak, de különösen a gyógytársadalomnak. Az orvoslás azon területein is, ahol nem a lélekápolás a fő cél. Amíg a vetéltetés ellen egész társadalmi mozgalom bontakozott ki, a gyermekek lelki egészségének alapjáért, a családért, a válás elleni küzdelemben nem sokan szaggatták meg még magukat. Pedig… Az orvos mindig tehet (valamit) egy párkapcsolat erősítéséért, gyógyításáért.
Eggyetlen példával érzékeltetendőn : Pár-kísérővel érkező beteg esetében mindig a kísérőtől búcsúzom utoljára: „Cirógassa kicsit többet! A szeretet gyógyít! Vagy fölírjam a puszit/csókot/jó szót vényre (receptre)?” – Bizony… Gyakran fölcsıllan a beteg szeme !
Komolyabban kellene vennünk, mekkora nagy szükség is lenne tudatos társadalomgyógyászatra! Hiszen… A társadalmunk beteg, a (csontja) velejéig beteg! A „fejlett világ” (az önmagát „fejlett”-nek emlegető világ) betegesen kór-szabados, félrehordó gondolat-görcsben zsıbbad, mint a gutaütött beteg.
„Házaséletet és gyermeket kívánsz. Ámde […] olyan ember vagy-e, a kinek szabad gyermeket kivánni ? […] Eleven emléket építs a győzelmednek […] Építs magadon túl !” (Nietzsche Frigyes : İm-igyen szóla Zarathustra)
Az eldobható társadalom vadhajtásaként válás-választó, mindent összeszennyező „dobd-el-szubkultúrás” könyveket ızzad(mányoz)nak ki a szüleik gennyedését ki nem heverő – maguk is beteg – szerzők… (E művek alapot nem vető célja sem több, mint a kórmagyarázkodás.) De a régi értékeket befertőző, folyvást tályogként, sőt sercegő üszökként föllazító „nincsen támpont, minden eldobható” szennyelv, amely maga a gennyelv, mára már megkérdőjelezhetetlen sercegő góc (gangraena). Az egyre sercegőbb üszök pedig már ezen is messze túlhaladott: Eves dzsenderkedés és egyéb agylobok internáci rémálmok gyötrelmeivel fertőzik az ép családban cseperedő gyermekeinket is. Mindezen (velőnkig) gennyedő őrület helyett az emberi kultúrán átívelő örök értékeket és azok megőrzését-újjáteremtését kell(ene) a társadalomgyógyászok alapcélkitűzésének tekinteni. Ahogyan ezt hajdan a Hit őrei is tették. Bár akkor még „lelkész”-nek nevezték őket és nem cihológusnak meg cihiáternek a menny- meg tündértagadó beteges anyagiasság jegyében.
Szabadelvűség ? İgen ! İgen ! İgen ! Magam szabad elvű vagyok. Minden mértékben. Legszabadabb az elvem: Szabadulni a rettegetes rögzött régi rıgolyáktól… a téves eszméktől… és az újonnan sercenőktől, a génpancson gennyedőktől egyaránt ! Emberhez méltóan élni !
De mi is a rıgolya ? Lelki gubanc és vısszatérő vıszálygóc. A mestermód működő lelki válaszkészségtől eltérően csak annak hitt beteg lelki bibircs, lelki rög vagy (ınkább) rövidebben rıg (Sz.), a muszály-vıszály góca. A rıgolyák idült kórságok, de gyógyíthatók. Sok egyéb vılági módszer között az önnyugantatás, vagy önnyuggan(ta)tás, idegenkedőn az „autogén tréning” is ennek gyógyítására szolgál. Ez nem kellene, hogy ördöngősségnek tűnjön. A muszály-vıszály (Sz.) ördögi körei (meg)oldásának módszerei legalább oly alapvetőek kell(ene), hogy legyenek már gyermekkortól a működő társadalomban, mint az étkezésben „egészséges életmód” folyton tajtékzó ismerettárának… Ép testben ép lélek ! Hıába étkezik a legegészségesebben az ember, aki a lelki kórokozókat meg a lelki betegséget, a lelki üszköt két pofára nyeldekli a „válás-sebes” genny-elvű korszerűség „modernül” sercengő hírpermetében…
Mára már alapvető tudás: A válásnál sikeresebb megoldás a változás ! A rögzött rıgolyák rabságában rúgdalódzás helyett e rideg rıgolyák lerázása… Egy picike odafigyeléssel, anyanyelvünk őszinte szeretetével vısszatérhetünk (a) magyar alapjainkhoz is. Anyanyelvünk méhe kincsesebb, mint bármelyik mai szedett-vedett „vılágnyelv”! Nevezhetünk mindent szépen, illőn, magyarul: A csökönyösség csökkentése, azaz kezelése a csököny-kezelés, a rıgolyák fölszámolása meg rıgolya-gyógyászat. Ez pedig már maga a rossz házasságok gubancainak fő megoldása… Persze pár is kell hozzá ! A válseb(z)ész, a párcsonkolász azaz az ál-párgyógyász által gennyesztett beteg oldal ebben nem lehet „partner” de különösen nem magyar társ ! Ezért is működött látványosan jobban régen az eggy eszméhez, eggy felekezethez tartozók házassága…
Válás vagy változás ?! Ehhez (az utóbbihoz) pedig legınkább idő meg türelem kell…
De érdekes szójáték, sőt játszi gondolat a válni-váltani-változni csiklandó magyar szóköre… „Válj mássá, válj többé, de ne (válj) el!” vagy „Ne válj (el), változz!”
Ahogyan egykor Huhn Péter professzor (atyafiságom) mondotta némi Montecuccoli-s („A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz”-es) áthallással: „A házassághoz három dolog kell: Türelem, türelem és még több türelem…” A magam átīratában :
„Mi kell a jó házassághoz ?! Türelem, türelem meg még több türelem…”
A türelmet pedig tanulni lehet ! Tanulni pedig gyümölcsözően érdemes !!!
Újrafordítva Lúká(cso)t (arámiul „Lúqá”-t) korszerűbbre :
„[…] ἐν τῇ ὑπομονῇ ὑμῶν κτήσασθε τὰς ψῡχὰς ὑμῶν” (Εὐαγγέλιον κατὰ Λουκᾶν) – Ejtése szerint :
„[…] en téi hüpomonéi hümón ktészaszthe tảsz pszűkhảsz hümón” (Lúká(sz) Euangelionja)
A türelmetekkel ment(het)itek meg lelke(i)teket ; avagy még közérthetőbben :
A Türelem gyógyít(hat)ja (meg) lelketeket (Nyáry Szabó Biblia / Lúqá 21:19)
A türelem tehát nem csak hasznos tudás, de gyógyītó tudás is…
A türelmet pedig fejleszteni lehet ! E fejl(őd)és, a türelem-edzés avagy a türelmedzés nyomán a türelmesedés már a bölcsesség alapszövete, a bölcsesség ágy(azat)a. Ha valamit kellene igazán tudjon meg tanítson a párgyógyász, hát az a türelmedzés !
Tovább ragozva a házas és a házatlan párok, (a)vagy a házasság gyógyászatát: a pártherapeuta magyarul a párgyógyász, a házasság-therapeuta meg magyarán a házassággyógyász… rendjére nagyjából ugyanazt a föladatot végzi, csak az utóbbınak – különösképp, ha gyermekek is vannak – jóval nagyobb a (társadalmi) felelőssége…
„Magatokon túl szeressetek! Nosza, tanuljatok meg előbb szeretni !”
(Nietzsche Frigyes : İm-igyen szóla Zarathustra / A gyermekről és a házaséletről )
A társadalom ősi alapegységének, alap-építőelemének a családnak a lélekgyógyászát pedig a pongyola „családterapeuta” szó-khimairájac helyett végre tisztességgel magyarul ajánlom „családgyógyász” (Sz.) alakjában…
A pár-pártı párgyógyász az ıgazı párgyógyász, míg pedig a többi legföljebb csak csócsányı párcsonkolász, avagy a párgyógyászat borbélya, de legınkább csak hályogkovácsa…
(A szemtelenek kedvéért jegyzem itt meg, hogy a hályogkovács a láthat(at)lanná homályosult lencsét löki egy vak-merő mozzanattal a szem sötét „feneketlen” mélyébe…)
Gondolatébresztő Forrásırodalom :
Lucius Apuleius Madaurensis (c. 124 – c. 170) : Metamorphoses, azaz az Átalakulások, amelyet Hippoi (Berber) Szent Ágoston (354 – 430) Asinus aureus azaz Aranyszamár címen emleget…
Friedrich Nietzsche : Also sprach Zarathustra : Ein Buch für Alle und Keinen (1885), magyarul Nietzsche Frigyes : İm-igyen szóla Zarathustra / A gyermekről és a házaséletről (1908)
Erich Fromm: A szeretet művészete (Helikon Kiadó. 1984) Eredetiben : The Art of Loving (1956) … helyesebb címen : A szeretés művészete (Sz.)
Lúqá / Lúká(sz) Euangelionja / Εὐαγγέλιον κατὰ Λουκᾶν (Biblia)
Michele Weiner-Davis : Divorce Busting, Simon and Schuster, New York, 1993. Magyarul sokkal szellemesebben : Ne válj el! Változtass ! (Park Könyvkiadó, Budapest, 2012)
Philip C McGraw, Ph D : Relationship Rescue; magyarul Válás helyett Párkapcsolatunk megmentése (Édesvíz Kiadó, Budapest, 2002)
Müller Péter : Vallomás a szerelemről (Rivaldafény Kiadó, Budapest, 2018)
Huhn Péter professzor (atyafiságom) személyes közlése
Szabó-szótáram / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
…Valamint „betegeim” bölcsessége…
Y Erósz vagy Cupido (Amór) és Pszűkhé története az antik vılágon képesen és képletesen átvonuló rege, mégis leīrása legrégebbről csak a római-numida Apuleius (c. 124 – c. 170) Metamorphoses, Hippoi (Berber) Szent Ágoston (354 – 430) szerint Aranyszamár (Asinus aureus) című művéből ismeretes. Cupido latin jelentése a ’vágy’…
c Khimaira (Χίμαιρα) nőstény ős-szörnyalak a görög regedelemben. Három feje van: elöl oroszlán, középen (a hátán) kecske, hátul (farka gyanánt) kīgyó, amely egyesek szerint sárkány és lángokat is okád. Atyja Tüphón (Τυφών), anyja Ekhidna (Ἔχιδνα), a kīgyótestű bűvasszony, testvérei pedig a (Lernai) Hüdra (Λερναία Ὕδρα), a Kerberosz (Κέρβερος) meg a Szphinx (Σφινξ).
A „szó-khimaira” több nyelv szavaiból összefajtalankodott / orvul összefajtalanītott torz szóalak. (Sz.)
One comment
Comments are closed.