A tüd(ő)érdugany – görgölatinkodón pulmonáris embolia

tüd(ő)érdugulat avagy a tüdőembólia a fő tüdőverőereknek, illetve azok ágainak heveny (akut) elzáródása, amit a vérkeringéssel odasodródott vérdugó (embolus) okoz. A hátterében leggyakrabban mélyvénás trombózis áll. A visszeres (vénás) rendszerben elszabadult vérrög, azaz alvadt vér, vagy ritkább esetben zsír, levegő, idegen szövet a véráramlattal a tüdőverőérbe jutva, annak hirtelen elzáródását okozza. Az érdugó (embolus) az esetek többségében az alsó végtag érdugulásaiból (thrombózisából) származik.

A pulmonáris embolia a latin pulmo meg a hellén emboliszmosz (ἐμβολισμός) szavak vegyeréke.

A tüd(ő)érdugany vázrajza (kép: Baedr-9439)

Hogy az elzáródás milyen súlyos, nagyban függ attól, hogy melyik tüdőartériáról van szó, annak mekkora a keresztmetszete. A tüdőerek részleges elzáródása fokozott nyomásterhelést jelent a jobb szívfélnek. A fő tünetek a nehézlégzés, ill. a belégzéskor jelentkező mellkasi fájdalom, a szívdobogásérzés (palpitáció). Emellett a vér csökkent légtelítettsége (oxügén szaturáció) révén kékülés (küanószisz) léphet fel. Nagyobb erek teljes elzáródása erősen csökkent vérnyomással, eszméletvesztéssel, vagy akár hirtelen halállal is járhat.

A biztos kórismét (diagnózist) a tünetek mellett a laborvizsgálatok (pl. a D-dimer szintjének emelkedése) és a képalkotók, azok közül is főként a CT-angiographia szolgáltathatja.

Ossza meg: